Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2008. május

ez az a perc: egyszerre tiszta lett
akár a hangod a kusza zsivajban
szokatlan éles és egyértelmű
hogy miben is osztozom veled
amikor hirtelen megeredt nyelvvel
kiadod minden nyűgödet

hozod a sorsod én pedig itt vagyok
meg fogom próbálni hogy újraírjam
ígérek fűt-fát s meg is valósul
amíg majd rám hagyod
most is: ha hitetlen az égre nézel
azért csak hallgatod

idehajolsz kezed a térdemen
szemedben már-már kedv ami csillan
és hogyha gúny azt
még inkább meg lehet értenem
nézem a kezed de nehogy elillanj
megfogni nem merem

Reklámok

Read Full Post »

ujjaim kibogoznád
ha eljuthatnék hozzád
és várnál kaviárral
suhogó zöld madárdal
lugasával

színezüst halat adnál
ott állnék asztalodnál
napfény és hajad méze
hullna a terítékre
végre

Read Full Post »

Tavirózsán ül a vén Hold,
ez a nap csak buborék volt.
Harmat reszket a virágon,
a habokból kel az álom.

Hova mennél, hova futnál,
ha feledni sose tudnál?
Hegyeken túl idegen táj,
ami bánt, az nekem is fáj.

Read Full Post »

Read Full Post »

Kút lánca csördült,
húztam a vödröt,
beton-öböl zengett,
káva nyöszörgött.

Leánytól jöttem,
csupa csók voltam,
síma víztükörre
inni hajoltam.

Ajkam a vízen
pirosan feltűnt,
tüzesített sarló,
sustorgott, elhűlt.

Égen vak angyal
botolva lépett,
ellökte a holdat,
koromsötét lett.

Read Full Post »

Kavargó, lázas emberek, arcukon percnyi élvezet.
Tombol a vágy mindenkiben, mitől lett mindez idegen?
Szorít belül, és nem tudom, mi ez a görcsös fájdalom,
mi ez a kínzó gyötrelem, ami rámtört hirtelen?

Miért fáj? Miért fáj?
Miért reszket a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!

Miért fél, szorít itt benn a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!

Sok régi társ, sok jó barát, ki hozzám mindig közel állt,
oly furcsa, miért nem érzitek az itt ólálkodó halált?
Nevetünk folyton mindenen, tréfákat gyártunk szüntelen!
De lám, a híres Rómeót legyűri most a félelem!

Miért fáj? Miért fáj?
Miért retteg a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!

Miért fél, szorít itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!

Miért fáj? Miért fél, ó, a szív?
A lelkem, a lelkem miért remeg?

Miért fél? Szorít, itt a szív!
A lelkem miért remeg, hogy jégvilág vár?
Egy dermedt temetõ! Egy gyászos, hófehér mező!

Miért fél, szorít, itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!
Miért fél a szív?

Read Full Post »

Ó, Szív, mellből sosem lesz kebel,
mint kutyából se szalonna,
ne esküdj, balga, és ne remélj, –
ürül már léted dobható flakonja,
Szív, a mell már csak ilyen,
fütyüli sorsunk aranyszabályát:
hogy kappanból kakas már nem
(beszéli a köntös ki drága kabátját),
a mell már csak így: buggyanósan,
mintha nem jönne a hajnali
mínuszból, búsan, bunyósan
kutyára dér…
…mellbúzából terem a mellkenyér,
mellnap virul minden
mellnapnak hajnalán,
melléből él minden
görög, török és katalán
nőszemély, didi-ritmust szerez,
Szív, művészünk a bőrdudára,
mellhegy közé indul,
ki vágyik még csudára;
a bulán van pöcsét,
nem a sárga, aranyos papíron,
a rím persze a: csöcsét,
emlőből ide, emlékül beírom; –
szól egy mély mellből fölzengő,
cici ring, csecs-csengő,
Ébredj!
A rakodópart kövén kucorgsz:
úszik a Dudán a cici-fix (dinnyehéj),
honfiúi-tőgytől, Szív,
egy csöpp savót se remélj;
lehet csüngős, csücskös, vagy csípet,
tőgy-mindegy: mell legyen,
mellbolygók forognak körbe
és üdvözülsz, Mellegyetem,
melltartó, műmell, lökhárító,
Szív, ne dobogj, világod nincsen,
a szilikont szapulom,
miként mellközép Mellisten,
a mell között nem terem,
se bimbó pár, se galóca,
a mell az élet folyton
gyújtható kanóca; –
Hát ne reménykedj, Szív!…
…Mellből nem lesz kebel,
mint kutyából se szalonna,
ne esküdj, balga, és ne remélj,
kiürült léted dobható flakonja,
nyughass, a mell már csak ilyen,
fütyüli sorsunk aranyszabályát:
kappanból kakas már nem
(eleszi a mell a kebel-barátját);
a mell már csak így: buggyanósan,
mintha nem jönne a hajnali
mínuszból, búsan, bunyósan
kutyára dér.

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: