Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. április

Nem az a leghatalmasabb,
aki ország-világ ura.
Nem az a leghatalmasabb,
aki szelek, tengerek
fölött uralkodik.

Nem az a leghatalmasabb,
akinek a legtöbb öldöklő fegyvere van,
az sem, akinek legnagyobb
a kincse, gazdagsága.

Hanem az a leghatalmasabb,
aki embert szül a világra.

Reklámok

Read Full Post »

Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt:
versben mondom, hogy jobban megjegyezd.

Szívedbevésem és füledberágom:
rossz volt embernek lenned a világon.

E korban, melynek mérlege hamis,
s megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Délben az ember megkisértetett,
az éjben sírtak a kisértetek.

Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét,
de a gyilkost megint hősnek nevezték.

A férfi vért ivott s a nő velőt,
künt a költő bőgött a bolt előtt.

Halottra adtak selymet és brokátot,
az élő rongyos volt és vért okádott.

Virággal hintették a síri vermet,
az élő künt a hó alatt didergett.

Hangos szóval esküdtek a koporsón,
az élő halkan jajgatott a borsón.

Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva,
az aggok hallgatták, gyáván sunyítva,

De szembeköpte mesterét a hitvány
piszkos rüpők, a szemtelen tanitvány.

Hajók rohantak égő tűzveszélyben,
a ringyók cifra rongya szállt a szélben,

de a legszebb és a legékesebb
szemétdombon rohadt el, mint az eb.

Most hát kezem tördelve, sírva kérlek,
vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg.

Tedd most szívedbe és füledbe el –
az értelmét majd megtudod, ha kell.

Méné, tekel – ha érted, vagy nem érted,
jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.

Egykoron sötétben elmondott dalom,
mint lángírás, világít a falon.

Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
de élni fognak, hogyha én nem élek.
S lesznek, ha nem leszek.

Read Full Post »

Te vagy a tárgya, és te vagy az oka,
a hétfő reggelek is téged ragoznak.
Tebelőled áll, tőled bővül egésszé,
tőled van súlya a hétköznapoknak.
Néha kitörnél, de csak a pontig érsz el,
egy-két vesszőt talán magad mögött hagysz,
s mint széthagyott ruhák
hevernek vágyaid;
lassan szürcsölsz, a kávé az ajkadra fagy.
Ma is végigjárod majd, soronként haladsz,
mint lusta toldalék, az idő rádragad,
és te már öltönyben is alszol,
a fejed alatt aktatáska.
Néhány bekezdés még és elfogy a papír,
és az írásnak már nem marad nyoma,
csak csontkemény szabálya.

Read Full Post »

Csiga-biga gyere ki! Jaj de szűk a házad!
Ha vendéged érkezik: le sem ülhet nálad.
Tágasabb ám ideki, hagyd el ezt a kalodát,
virágos domb tetején építsünk egy palotát.
Oszlopa lesz huszonnégy, fehér márványkőből,
szép, nagy kerek udvara tiszta színezüstből.
Kápráztató, ragyogó száz arany szobája,
mindenikben énekel száz arany madárka.
Karosszékben üldögélsz, száz szobalány szolgál,
várod a sok vendéget arany ablakodnál.
Csiling-giling, odaki cseng az arany csengetyű,
megszólal a klarinét, megszólal a hegedű.
S udvarodba berobog száz aranyos hintó,
víg muzsikaszó mellett jobbra-balra ringó.
Ugrálnak ki belőle a finom vendégek,
válogatott úrfiak, és cigány-legények.
Megy hozzád a király is arany garádicson,
arany élet lesz biz’ az, egész paradicsom!

Sangyi-Bangyi, nem baj az, ha szűk is a házam,
ajtóm előtt a vendég le is ülhet nálam.
Tágasabb bár odaki, ne bántsd azt a kalodát,
jobb szeretem, barátom, mint az arany palotát.
Nincsen ugyan oszlopa fehér márványkőből,
sem nagy, kerek udvara tiszta színezüstből.
Kápráztató, ragyogó száz arany szobája,
benne nem is énekel száz arany madárka.
Szobalány se sürög száz, engem egy se szolgál,
nem várom a vendéget arany ablakomnál.
Udvaromra nem robog száz aranyos hintó,
víg muzsikaszó mellett jobbra-balra ringó.
Nem ugrálnak be hozzám a finom vendégek,
válogatott úrfiak és cigány-legények.
Nem vágyom én személyét felséges királynak,
jobb nekem itt csendesen, kis csiga-bigának.
Itt éltem, itt próbáltam sok rosszat, sok jót is,
bölcsőm volt az énnekem, legyen koporsóm is!

Read Full Post »

REPÜLŐ
Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem,
méhrajként zümmögött a sok vadász felettem,
a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom,
míg végül új rajunk feltünt a láthatáron.
Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek,
de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg
s pincébe bú előlem a gyáva Európa …
no hagyjuk már, elég! Írtál-e tegnap óta?

KÖLTŐ
Irtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska
miákol és az eb vonít s a kis halacska
ikrát ürit kacéran. Mindent megírok én,
akár neked, hogy fönn is tudd hogy’ élek én,
mikor a robbanó és beomló házsorok
között a véreres hold fénye támolyog
és feltüremlenek mind, rémülten a terek,
a lélekzet megáll, az ég is émelyeg
s a gépek egyre jönnek, eltünnek s ujra mint
a hörgő őrület lecsapnak ujra mind!
Irok, mit is tehetnék. S egy vers milyen veszélyes,
ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes,
mert bátorság ez is, lásd, a költő ír, a macska
miákol és az eb vonít s a kis halacska –
a többi … És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod
a gépet s zúg füled, hogy most nem hallhatod;
ne is tagadd, barátod! és összenőtt veled.
Miről gondolkodol, míg szállsz fejünk felett?

REPÜLŐ
Nevess ki. Félek ott fönn. S a kedvesemre vágyom
s lehunyva két szemem, heverni lenn egy ágyon.
Vagy csak dudolni róla, fogam közt szűrve, halkan,
a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban.
Ha fönn vagyok, lejönnék! s lenn újra szállni vágyom,
nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon.
S a gépet is, tudom jól, túlzottan megszerettem,
igaz, de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten…
De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok,
emberként éltem én is, ki most csak pusztitok,
ég s föld között hazátlan. De jaj, ki érti meg…
Irsz rólam?

KÖLTŐ
Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek.

1941. április 27.

Read Full Post »

Elbújnék, el, a mezőben és a vadonban is én,
mert megtalálna ugyis, ha játszna velem
bár csak egy évet: a Szerelem.

Tavaszonta kiszáradt patakok medreiben,
ha a régholt forrás fele lépdelnék,
az a fecske te volnál, aki szárnyaival
úgy súrolná a bokámat, akárha a hab.

Jó nyári esővé meg kánikulába’ ha válnál,
megengedném, hogy tenyeremnél átszögezz,
hanyatt réti füben tárnám karomat szét,
hisz századok óta mosdatod a Balaton partján
a homokkő-Krisztusokat is.

Őszre reám fölfutosó, illatos vadszőlő ha lehetnél,
télre pedig őzike, vajh, aki megharapdálná
a kérgesedő Szivemet.

Elbújnék, el, a mezőben és a vadonban is én,
mert megtalálna ugyis, ha játszna velem
bár csak egy évet: a Szerelem.

2009

Read Full Post »

Jó volna most egy svájci hotelben,
valahol fenn, az Alpokon;
vasárnap lenne és kávégőzben
ülnénk egy halványkék balkonon.
Te csokit majszolnál és
összeolvadnának a napok,
s csak hevernénk egymás ölében,
mint valami boldog massza,
és élvezném, ahogy a hó és a jég
leheletünket összeragasztja.
Jó volna, s mintha csak praliné
lenne a táj; benne mi a töltelék,
és mint forró tejszín,
bőrödön selymesen ömlenék szét.
Körülöttünk ringna a fehérség és a csönd,
és még tekintetünk is egymásba akadna;
csak ülnék a hegyen, a halvány balkonon,
csakis tőled elhavazva.

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: