Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. július

Kis hajlékomban üldögélek,
szakállam a küszöbre nő.
Ott ballag el az ablakom alatt,
s be-bekiált a vén Idő.

Ott suhan el az ablakom alatt
árnyékká vált fiatalságom.
Egyszerre halk szelek zendülnek,
virágok bomlanak a fákon.

Én nem tudom, mért zokog úgy,
hogy a szívem is megremeg.
Én nem tudom, mért állnak meg
s mért néznek úgy az emberek.

1941

Reklámok

Read Full Post »

Mondd, gondoltál-e már rá,
mikor hideg szobádban
napi munkád végeztével
fáradtan s fázva
aludni vetkezel,

s reggelre kelve kesztyűd,
s kabátod, s inged, s harisnyád
mind úgy látod heverni
kifordítottan,
ahogyan lehánytad
ruháidat magadról
álmos kezekkel az este:

hogy akkor egyszer az Isten is így
készült lepihenni talán
a ködös űrben,
kieszelvén a teremtést,
s míg fáradtan, s fázva magáról
ledobálta mezét,
neked ember
csak visszájáról vetette oda
egész, fonák világát?

Read Full Post »

A hold egész fényében indult egykor el;
szaladott előtte s bújt a felleg mindenütt;
csaknem világgá változott a nagy setét.
Illy méltósággal és tekintettel vala,
midőn kikelt egy nagy komondor ellene,
s csaholni kezdte: amit hallván a kisebb
kopók nagyobb visítást indítottanak.
Egész falunak álmát elverték a bohó
Lármával. Osztán tetszett ki, hogy a hold jeles
képét ugatták oktalanságok szerént.
A képzelődés csalatik, egyszersmind csal is.

Read Full Post »

Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs ebben semmi meglepő,
de engem meglepett, hogy nem hiányzol.
Május vége felé járt az idő,

s mintha először ébredne a város,
a semmiből csak most keletkezett.
Félálomban nyújtóztak a házak,
az utcák egymást kereső kezek.

Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült.
A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral.
A Duna felől jött. Akácillatot,
s kábító hársat hozva hajában.

Arcodra fújtam e kora nyári széllel.
Mélyen beszívtad a hajnali párát.
Elmosolyodtál. Betakartalak.
Álmodban megsimogattad a párnát.

Read Full Post »

A szegény, ha nincs igénye,
az igének is szegénye.
Aki semmit nem mível,
be kell érje semmivel.

Kit jobbfelén megütöttek,
nagyobbat is visszaüthet.
De ki tartja balfelét,
mindörökre csak cseléd.

Read Full Post »

Mintha csak egyedül
lennék e világon,
körültem nagy nehéz,
meleg nyári álom.

Száz fehér virággal,
száz tündérmesével
a napsugár tüzes,
arany szemével.

Merre terjed szárnya
a nagy boldogságnak?
Hát a fehér felhők
hova, merre szállnak?

Keletről nyugatra,
elfújta már a szél…
Megzörren a gyenge
ezüst nyárfa-levél.

Read Full Post »

Rab Zsuzsa: Lehet

Hát még lehet? Mégis lehet?
Lehet?
Virágos isten küldött tégedet!
Megint veled? Veled, veled, veled?
Az ócska sláger-dallam is nevet,
sajnos, a vénkisasszony is nevet,
mitagadás, a bácsi is nevet,
nevet, nevet, hogy lehet,
hogy veled,
megint veled, hogy azért is lehet,
hogy tiporjuk vakon az éveket,
külön-külön, mégis veled, veled,
a metrólépcsőn ifjú szédület
röpít és részegít, s az is nevet
és csúfolódón nyelvet öltöget,
azt mondja mégis, hogy lehet, lehet,
bócorgok majd, vénasszony, nélküled,
és zörgő szíved is szeret, szeret,
s már nem számoljuk rég az éveket,
már rég nem tudjuk, mi is lehetett,
kicsoda játszott velem és veled,
csak azt tudjuk, hogy lehet még, lehet –
Sors ez? Vagy harc? Szerelem? Szeretet?
Majd vénülök magamban, nem veled,
mint olvasón, morzsolok éveket,
pereg a múlt, a majdnem-lehetett,
és minden éjszakám veled, neked,
és minden reggelem neked, veled,
és mindig nélküled és nélküled,
halálos ágyamon, ott is veled.
Lehet, lehet, lehet? Már nem lehet.
Amire nem jutott szavam neked,
elmondja majd Istenem-Istened.

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: