Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. december

Az utcán minden szennyet és a házakat
a hónak drága leple föd.
Megyek – cipelve zúgó lázamat
s hollá, fejemre hull a köd!
A köd, a pajkos nagy gyerek
a vén utcákon hempereg,
dalol, dalol s kacag vadul,
szememre és hajamba hull!

Lábam feszül, ma este még megérkezem.
Hová? A jó ég tudja csak.
Zsebembe süpped mind a két kezem.
Hahó, az ember útja vak!
Ó, messze, messze álmodás!
Ó álmodás! Ó álmodás!
Lepkék tűnő lengése. Füst!
Futó ezüst! Futó ezüst!

Szikrázó ajkadig ma este érek el,
mely tőlem messze-messze lett!
Sír-rí a hó, de a köd énekel.
Vigad a vén utcák felett.
Bukfenceket hány, emberek!
Tombol, sikolt és hempereg!
Ujjong a köd s kacag vadul.
Szememre és hajamba hull!

Read Full Post »

Hóbafagyott levelet
kaparász dideregve a szellő.
Duzzadt, mint tele zsák:
hóval telik újra a felhő.
Nincsen csillag, a fák
feketéllő törzse hatalmas.
Megfagy az őz nyoma is.
Készül le a völgybe a farkas.

1932

Read Full Post »

A kis kutya mégis a legszebb állat.
Magasba trónol fönn a vánkoson,
csodálva nézem sokszor órahosszat
és fürge szívverését számolom.
Ha álmodik csontokról és ebédről,
gondolkozom, milyen a kutya-álom?
Milyen lehet az élete, az álma
ezen a vad és végtelen világon?
Szegényke mindig bús. Kérdem, mi bántja,
s virgonc szemem kerüli futva-félve.
Egy néma-csöndes bánat titka ködlik
enyves szemébe, barna, bölcs szemébe.
És firtatom: nem szeret úgy-e senki,
s buksi fejét búsan térdemre ejti.
És szólítom: menjünk a kertbe ki,
s lengő fülét lassan leengedi.
Vagy unszolom: hazádtól messze estél?
és mélabúsan önmagába mélyed.
Vagy kérdezem: fáj, úgye fáj az élet?
s reám borul, akár egy drága testvér.
És nógatom: szólj a kutyavilágról,
hol testvérkéd, apuskád messze él,
és kutya-házak vannak, kutya-szobrok.
Száját feszítem és mégsem beszél.
Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod te
úgye-úgye, hogy nem jő róla hír?
Nem tud beszélni, a kedveske néma.
És sír és sír… Szegény kis kutya sír.
Úgy élünk együtt, két kis idegen,
valahol messze, mese-szigeten.

Read Full Post »

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!
Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke,
gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

Read Full Post »

A zúgolódás, gúny, harag
rég halva már szívemben,
egy szóval sem panaszkodám
a kis Jézuska ellen.

Nem vádolám balgán azért,
hogy engem kifelejtett:
hogy nem hozott ajándékot,
szemem könnyet nem ejtett.

Lelkem nyugodtan, csendesen
átszáll a nagy világon.
Imádkozom, hogy Jézusom
minden szegényt megáldjon.

Ágyamra dőlök, s álmodom
egy régi, kedves álmot:
boldog ki tűr és megbocsát,
s ki szenved, százszor áldott!

Read Full Post »

Szép Tündérország támad föl szívemben,
ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
s amit az élet vágott,
beheggesztem a sebet a szívemben,
és hiszek újra égi szeretetben,
ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
hallok, szomorún nézek,
a kis Jézuska itt van a közelben,
legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
s ne csak így decemberben.

Read Full Post »

A régi udvaron a régi léptek
halk kopogását hallgatja szívem,
míg az alkony, mint apám idejében
leszáll fáradt fejemre szelíden.
Itt járt ő egyre lassúbb lépkedéssel,
s nézte a néma, fénytelen eget,
kihúnyó tüzek méláztak szemében,
neki oly korán csönd és este lett.

Most én rovom a régi kövek útját,
és régi léptek neszét hallgatom,
és rámragad a régi szomorúság,
és visszazeng egy régi bús dalom.
És körülvesz a magányos gyerekség,
s árva szegénység minden árnya ma,
s szívemben fölsír minden régi estém
vígasztalan zsongású dallama.

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: