Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Parti_Nagy_Lajos’ Category

Egy asszony rőtegér kalapban,
és görbe tű van szúrval abban,
akár egy képes, régi lapban,
léptet fakón a rőt kalapban,
s habár a végső bogra vár rég,
madzagja kis csokorra jár még,
két szemében két kurta nyárvég,
szalámivégben szalmiák ég.
Mint villanyújság er-betűje,
kigyullad olcsó, görbe tűje
az elefántláb alkonyatban,
menet mani- és pedikűrre
egy vérlakk cukrászdába ül be
habra, de ólom úszik abban.

Read Full Post »

ujjaim kibogoznád
ha eljuthatnék hozzád
és várnál kaviárral
suhogó zöld madárdal
lugasával

színezüst halat adnál
ott állnék asztalodnál
napfény és hajad méze
hullna a terítékre
végre

Read Full Post »

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
Az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: