Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Nagy_László’ Category

Köd-konda támadt
rétemre,
virágaimat
megette.

Már csak a betű
virágzik,
eredő könnytől
elázik.

Puszta világra
jön a tél,
árvaságomra
nincs födél.

Reklámok

Read Full Post »

Hóval a holdig én örvénylek,
lavinát hajtok elibétek,

sugár-cérnával gyors a körmöm,
éggel a földet egybe-öltöm

tudok éhezni, jól torozni,
csillagokkal is táborozni

csillagokkal is táborozni,
soha árvákat összehozni,

hóval a holdig én örvénylek,
lavinát hajtok elibétek,

előttetek e csillag robban,
én ordítok a sarkatokban.

Read Full Post »

Jártam én koromban, hóban, húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnõtt virágszál,
sebzett virágom.

Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.

Engem a szépség, a vígság csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.

Köröttem kúsza az élet, kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hûséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.

Read Full Post »

Nyár csak azért süt, hogy majd egyszer
leszüreteljen vész vagy fegyver.

Ki így, ki úgy, földön vagy égen,
mindent megtud rettenetében,

amikor nincs már, mi megóvná,
rejtelmek válnak foghatóvá,

nagy fény mennydörög, s ama kürtöt
sikárolják fölborzadt fürtök,

nyakak, ha nem hajlottak másnak,
megbicsaklanak a halálnak,

tüdőre a hegy kősziklája,
harckocsi ront harmonikára,

tündérszemek, énekes nyelvek
megfagynak, földben megerjednek,

s rázkódhat a siratók háta,
a Mindenség nem borul gyászba!

Mi vagyok én, ha e planéta
csak egy bevérzett margaréta!

Így is ember, se bölcs, se büszke,
égi, földivirágzás tükre,

rügytől gyümölcs-rogyásig látó,
enyészeten is átvilágló –

csonthártya-dobja minden kínnak,
vagyok a legkomolyabb csillag.

Sorsom egy merengés kitárja
iktatja az elme magába.

Én az ítélettel beteltem,
akarom, hogy ne is feledjem,

tudjam, hogy végülis kinyújtnak,
így vágtass, szív, az iszonyúnak.

Vállamon a bárányos éggel,
s a nemvalósuló reménnyel

legyen a koloncom tömérdek!
Kik elmúlnak: szörnyen szegények!

Read Full Post »

Kút lánca csördült,
húztam a vödröt,
beton-öböl zengett,
káva nyöszörgött.

Leánytól jöttem,
csupa csók voltam,
síma víztükörre
inni hajoltam.

Ajkam a vízen
pirosan feltűnt,
tüzesített sarló,
sustorgott, elhűlt.

Égen vak angyal
botolva lépett,
ellökte a holdat,
koromsötét lett.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: