Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. szeptember

Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája,
de néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét,
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat.

1924-25

Read Full Post »

Hetedfél országban
nem találtam mását,
szeretem beteg, szép,
csengő kacagását,
de nagyon szeretem.

Szeretem, hogy elbujt
erős, nagy voltomban,
szeretem hibáit
jóságánál jobban,
de nagyon szeretem.

Szeretem fölséges
voltomat e nászban,
s fényes biztonságom
valakiben, másban,
de nagyon szeretem.

Read Full Post »

Vágy, szenvedély bevonja szárnyát,
dalaim immár csendesek;
bennük csak néha-néha zendül
egy álom, egy emlékezet.

A szép tavasznak álma őszkor;
virágokról édes regék.
A szív, mely lemondásra készül,
s úgy megzokog; ne még! Ne még!

Lehajtja szép fejét a rózsa,
nem éli túl a hév nyarat.
S az édes vágyak, a virágok,
szívemben is hullonganak.

Bágyadt a nap, bágyadt a tájék,
a télre fázva gondolok,
s a langyos őszi napsugárnál
vérem még egyszer föllobog.

Tavasz mosolyg reám keresztül
egy rózsaszínű fátyolon.
Látom virulni a világot,
s csak álmodom, csak álmodom…

Read Full Post »

Elnémult a rigó. Az estéli csöndben
az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár.

Így változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,
de pri-pri: odavan a nyár, – a nyár…

1903

Read Full Post »

Belenézek a nagy éjszakába,
alszik a föld maga árnyékába’.
Itt, vagy amott csillagok röppennek:
gondolatim is úgy jönnek-mennek.

Gondolatom szappan-buboréki
csillogók, mint odafenn az égi:
de töredék mindkettőnek útja,
mind szétpattan, mielőtt megfutja.

1877

Read Full Post »

Pálca-esők verik, ázik a puszta,
duzzad az úton a sár;
csörgedezik patakokban a lusta,
szürke habú mocsok-ár.

Ázik a gát, hasadozva leválik,
omlik a vízbe a part,
ólom-esőkben a város elázik,
nyirkos a házfal, a park.

Koppan a földön a gesztenye gombja, –
inge kinyílt, csupa rongy;
vissza ki varrja a gombot a lombra,
nincs se szabó, se bolond.

Szálas eső pereg: égi spagetti, –
tála a tér, köd a szósz,
falja csatornanyilás. De a resti
sörszagu mennybe hajóz.

Nyelve a járda kövére fityeg le –
mit motyorász a plakát?
mintha a fal maga jönne, lihegve
elpanaszolni baját.

Állnak a hídon a gépkocsik, ott fent
nincs ma beút, se kiút…
Buksza-üres szemü nénike töpreng:
holnap ebédre mi jut?

Búvik a méhe, ha fordul a naptár, –
méze-kifosztva ugyan,
ám ura híg szirupával a kaptár
télire még teli van.

Hát mi, ha int az idő, hova bújjunk?
Bárha begyűjtve a méz,
még beledugni se tudjuk az ujjunk,
hogyha hibádzik a pénz.

Lágy ez a vers, puha ritmusa altat,
s mint az eső, beterít;
ágy ez a vers, aki benne elalhat,
álmaival betelik.

Pálca-eső zuhog, ázik az elvert
város, elönti a sár;
gennye fakadt ki a régi sebeknek,
s máris az új sebe fáj.

1990

Read Full Post »

Faludy György

1910. szeptember 22 – 2006. szeptember 1.

Még igazán fel sem kelt a nap,
és fájdalmam sokakkal közös
lett, – most már elhunytnak tartanak,
– hirtelen minden olyan hűvös.

Benned már nem háborog a vér,
a sors most nem tudom merre vet,
hogy az utadon most ki kísér,
– bámulok csak a papír felett.

A szembogarad, hát lecsukott
nem tudom, belőled mi marad.
Lesz sok szép beszéd, írás, lucsok,
és ezerszám, görcsös gondolat.

El is morzsolnak pár műkönnyet,
és majd tettetik sokan a bút,
díszkiadásban adnak könyvet,
és talán kapsz egy műkoszorút.

Ez a módszer, ez a kórtünet,
pár magazinműsor elővesz,
(nyomodban kaszás már nem üget),
emléked három napig se lesz.

I-vel írják majd a nevedet,
és kutatják titkod titkait,
jobb, hogy ezt nem látod, – nevetek,
– már fél napja annak: nem vagy itt.

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: