Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. január

Reggel
Reggel
az ember
ki se lát,
annyi, de annyi
jégvirág
nyílott az éjjel
az ablakon.
És szánkáz a szél
az utakon.

Délfelé
Ereszt
az eresz:
csöpp-csöpp-csurr!
Izzad a hó és
kásásul.
Fázik a hóember,
didereg.
Kacagnak rajta
a verebek.

Estefelé
Bújnak a cserepek
alá a verebek:
csip-csirip.
Hideg van, hideg
a mindenit!
Az ablak üvege
citeráz, szaporáz.
Az ajtón ijedt kis
szelecske kotorász.
Brummog az erdő is,
dörmögő hanglemez.
Morog a medve.
Ébredez.

Read Full Post »

Vannak helyek,
ahová a gyerekek
nem mehetnek be,
még akkor se,
ha van jegyük.
Például a strandon
a női napozóba.

De ha én egy kicsit
nagyobb leszek,
és egyedül járok
majd a strandra,
akkor lehet,
hogy oda is bemehetek.

De az is lehet,
hogy akkorra már az egész
nem is fog érdekelni.

Read Full Post »

Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.

Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.

A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.

Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.

Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.

Read Full Post »

Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik forrón, szikrázó gyűrűkkel;
karperecek halmán, női bársonybőrön,
vagy dús markolatban drágamívű tőrön.
Csupa arany minden, csupa ezüst minden,
s én szerelmi kincsem rád hiába hintem:
ezüst az ezüsttel, arany az arannyal –
csak én nem játszhatom soha a hajaddal.

Read Full Post »

Megül a veréb a górélécen,
borzolja tollát, hull a hó,
méláz a gazda a gangon, fejében

ott terem már szikes öt holdon
az idei kenyér, rá adó,
s tudja, veszít a bolton.

Bambul a veréb egykedvűn.
Mit néz? A hátsó udvari rumlit?
A gazda rágyújt, kifúj a sűrű
hóba, jobb kedvre derül csipetnyit.

Read Full Post »

Felfogadtam az egekre,
mind a három istenekre,
Atya, Fiú, Szentlélekre,
tied maradok örökre.

Boldog az a szempillantás,
melyben megismertük egymást,
szerelmünkről tettünk vallást,
hogy sohasem szeretünk mást.

Read Full Post »

A kávéházak pamlagán, a füstben,
vagy zsúfolt és sötét, fülledt mozikban,
sokszor gondoltam őrá,
körútak szennyén, mint egy bűzös üstben…

Kerestem őt. Hol vagy te, messzi isten?

Kerestem őt sokszor, ha Budapestre
rá-ráborult a drága, színes kendő,
az alkony, gázlámpák hegyére esve…

1915

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: