Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. március

Pesten esik a hó.
Keringve kavarogva.
A Dunán a habokra,
lelkük-vesztett romokra,
kivert ablakszemekre,
kékszájú emberekre,
Csepelre és a gyárra,
a moccanatlan várra.
Tépett szélű sebeken,
dacoló üzemeken,
aszfaltra száradt véren
megül halottfehéren.
Hordja a szél a földön.
Viszi a szél az égen.
Pesten esik a hó.
Nyílt sebre friss kötésnek,
Pest talpig hófehérben.

Read Full Post »

Külseje mint enyém, önnek is emberi,
de azt már állítani senki sem meri,
hogy másban is hasonlítunk egymásra.
bárha önnek a foga erre vásna.

Köztem és ön közt épp evégett
vázolom itt a különbséget.
Vagyis amire senkit nem talált,
én bemutatom önnek önmagát.

Én a jövőnek dolgozom mint művész.
Ugyanezt állítani magáról ön is kész.
De ki nyeli le ezt a maszlagot?
Ezt maszlagolják szintén a papok:

Szebb jövő – mennyek országa,
okosé jó jelen, butáé álma.
Ám legyen elvben igaza Uram!
Csak amit csinál, azzal mi van?

Eszköze bitó, börtön és bilincs,
nélküle dolgának sikere nincs.
Verejték és könny ömlik nevében.
Bár a nevére harsog sok-sok éljen!

Paraszt, munkás ájultig robotol,
de ahol ez van, ön ott nincs sehol!
A mérnök tervez, az ügynök lohol,
de ily munkában sincsen ön sehol!

E nagy folyamat ön nélkül is jól megy,
inkább a gátjait köszöni önnek!
Mégis a sajtó és utcák plakátja,
azt ordítja, hogy mindezt ön csinálta.

Igen! Igen! Ha minden sikerül
tömlöcei és bitói körül,
akkor az ön és sok pribékje
alakja tündököl márványba vésve.

És ha e világból elköltözött,
történelembe jut nagyok között.

1943

Read Full Post »

Kásás lett a hótakaró,
olvadozik, szörcsög a hó,
beisszák a szomjas rögök,
szellő jár a tar fák között.

Ám a pocs-pocs, vizes földbül
hóvirág-szár kél, kizöldül,
bokrok ágán bársony barka,
közeledik húsvét napja.

Készül hímes, piros tojás,
megkezdődik a locsolás.
Húsvét hétfőn egész nap,
aki öntöz, tojást kap.

Read Full Post »

A késlekedő tavasz
immár nem álom;
nevetve kopog a
harkály már a fákon.
Feketerigó rikkant,
trilláz,
mint első énekes,
ujjong a cinke is
jelezvén:
él az élet, ébredez!

Read Full Post »

Zsír fogytán, bor apadtán
tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
főzték a forradalmat.

Nemzetiszín lobogó
röpült a szemek előtt,
behasadt fecskeszárnya
vívta a zöld levegőt.

Félelmes tavaszidő
láttatott seregeket…
Gyönyörű elgondolni
azt, ami nem lehetett.

Read Full Post »

Borult az ég, esőre gyűjt a május,
dús nektár íztől duzzad a virághús,
és kiszívják a mérhetetlen éhet
a virágszirmok öléből a méhek,
elképesztően egyszerű a nász itt,
a levegő a levegővel párzik,
a zöld kilép egy táncra önmagából,
és maga szülte színekkel viháncol,
a csönd a felhők grádicsára lépked,
az összes illat illón fölfelé megy,
valami ősi ajzza föl a fákat,
aztán a szirmok illőn összeállnak,
a lassú csoda izzik, mint a katlan,
egyébként minden őrült mozdulatlan.

Read Full Post »

Mutogatnak sokat énrám:
“de helyes kis batyu, lám!”
Hisz a hátára kötözve
cipel engem anyukám.

Vagy előre, a hasára
kötöz erszényszerüen,
azután így tereget, meg
vacsorázgat derüsen.

S ha elöl van az a kendő,
mibe engem kötözött,
megesik, hogy a fejemre
potyog egy kis körözött.

A kötődő nevelésnek
folyománya az a tény,
hogy a gyermek leevődik,
ha nincs szalvéta fején.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: