Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. február

ez egy magányos éjszaka
úgy rémlik, nem találsz haza
a város, mintha ismerős
későnyár vagy koraősz
sikátorok a hegyre fel
találkoznál valakivel
de minden utca elhagyott
függőleges lámpasorok
lépések zaját hallani
megfordulsz, ott áll valaki
ott áll, de hát nem az, akit
ez már egy másik város itt
mikor kilépsz a folyosón
egy váll, egy arc feléd hajol
egy száj, vársz valakire, rád
betölti a nap udvarát
és visszhangzik a tereken
könnyű lábbal futsz
végtelen homokpartokon tűz a nap
lobog a csönd, zúg a hajad
és egy torony, a vízesés
csipkéire tűnődve néz
ilyen magasról csupa kék
a folyó mögött a vidék
de mintha tisztul, a füvön
az út mellett valaki jön
lassanként kiélesedik
a kép, a háttér, szürke sík
csak az a magányos alak
közeledik a fény alatt
s ahogy megfogja a kezed
fellobban az emlékezet
és rendeződnek a szavak
a látvány és a mozdulat
és a tárgyak felületén
végigtapogat az a fény
az évek sugaraiban
formára talál, ami van

Read Full Post »

hóesés
mennyek könnyebbülése
az Isten szívverése
zizergő csöndben
alig hallható
a lassú tempó
fehér altató

csicsíja csíja
álom téli álom
csak e lüktetés
mindenütti ágyon
világűröm
hidegéből kinyújtja
meleg kezét
bár jég az inge ujja

amíg pulzusán
cinke ringatózik
ujja hegye
vörösbegyével szólít
elsimogat
szörnyeimtől szelíden
e zord Atyából
édes Anyaisten

Read Full Post »

Belémfagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
ha hinnék benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis Napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.

Read Full Post »

Az ólomszürke éggel takarózva
még moccanatlan alszanak a házak.
De belül már meglebbent valami,
gömbje pattan egy szál gyufának,
s föléled először a kémény,
fekete korma hull a hóra.
Majd megvilágosul egy ablak.
Ébresztőt csörömpöl az óra.

Ó, asszonyok, akik a reggelt
minden hajnalból fölépítitek.
Hányszor füleltem, mint koccannak össze
kezetekben a kávésibrikek,
hajladozástok, alig hallható
lépteitek a még alvó szobán.
Ó, ti becsapott kicsi szentek!
Nem ezt ígértük néktek hajdanán.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: