Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. június

Hová visz ez a sebes út?
Patkó dobban, nap száll a fákra.
Gyerekkorod kagylója búg,
füledben tenger morajlása.

Hajnalban egy madár kiált,
láthatatlan madár a dombon,
erdeje az egész világ,
de elrepül, ha nevét kimondom.

Szavára felzeng a folyó,
harangzúgásban fák repülnek,
búcsúsok jönnek, hull a hó;
tél van, vagy nyár, s mondd, milyen ünnep?

Hallod? A papírtrombiták!
Szél támad fenn, sátorrúd reccsen.
Villám, ékes szép aranyág,
gyökeret versz sebes szívemben.

Reklámok

Read Full Post »

Aludnod kell, pillád nehéz
s az éj sötét vadon,
kicsiny leány, a szél merész:
elbabrál ajkadon.

Aludj, vigyázok én reád,
nem hagylak itt, ne félj,
vigyázok, míg könnyű ruhád
elmossa majd az éj.

Megvédlek én, ha kósza vad
zavarná álmodat,
föléd hajlok, ha halk szavad
álmodban hívogat.

Aludj, a csend körülölel,
miként a két karom,
aludj, ne félj, aludj:
szíved zenéjét hallgatom.

A szél nagy úr: hajlong a lomb,
ha jönni véli őt,
aludj, kicsiny, pihés galamb,
aludj, jó ágy a föld.

Mécses nem ég, tűz nem lobog:
sötét vadon az éj,
aludj: az alvók boldogok,
az álmuk égig ér.

Read Full Post »

Már nem segít az utazás sem.
Mindenütt Te jössz velem szembe.
Jajonghatok körül a Földön:
– mindenütt Te fúródsz szívembe.

Belém ivódtál; édes sírás!
Eső ivódik így a földbe.
Ha mag fogan bennem: – Te táplálsz.
S ha gondolat: – Te vagy a zöldje.

Ahogy sors íródik tenyérre,
arcomra Te úgy rajzolódtál:
járok fényeddel világítva
a Föld körül; ahogy a Hold jár.

Nem szerelem ez már, könyörgés:
engedd, hogy magam visszaadjam,
hisz mindazt, mi lehettem volna,
bár elrontottam; Tőled kaptam.

Read Full Post »

Soha többé, soha többé,
váljak kővé, tűnjek köddé,
éljek tűzön, járjak vízen,
átváltozhat minden ízem
mégsem lehet örömöddé
soha többé, soha többé.

Mennyi hónap, mennyi nap jön,
mennyi napban mennyi óra,
mégse fordul egy se jóra,
se tenéked virradóra,
soha többé, soha többé,
se énnekem virradóra.

Ami örök: az lehessen
gyalázatban iszonyodva,
ragyogásod el ne vessem,
ahol alszol, odafekszem,
el se múljál, meg se másulj,
maradj bennem temetetlen.

Read Full Post »

Én gondolok rád akkor is, mikor mordul az ég,
s eső elől futó szél utcánkba reked,
és indulok hosszú magányos sétákra,
ahol kis nyárutói csend borít
szerelmes kerteket.

A gyárkémények füstje is visszafelé száll,
s ahol lebeg, elborul az érett táj
és meddő vadkörtefák várnak
késő szerelmeket.

A talpfákon kavics koppan,
s ha fény remeg a végtelen sín felett,
a szívemen átlátok, mert senkim nincs,
s hogy te nem vagy, a senki is csak te vagy nekem.

Read Full Post »

Jegygyűrűmet elnyelte a tenger,
játszódnak vele bakfis halak,
de véle a szerelem nem veszett el:
gyűrű nélkül tartasz, s tartalak.

Jelkép volt? Vagy csupán kérdést tett fel
az őselem: látná, mi marad?
Szabad hűségben, meggyűrűzetlen
lettem társad, s így tartottalak.

Szabad hűségben, meggyűrűzetlen
rég tartasz már, s én rég tartalak.
Válassz engem mindújra szerelmem,
s mindújra téged választalak!

Read Full Post »

Majd ha az ég összezárul,
vas-kapuja összecsattan,
s ami benn volt, nem látszik már,
reggel sem, s az alkonyatban,
nem látszanak napok, holdak,
nem látszanak csillagocskák,
nem száll gyémántpor az estben,
nem száll felhő sem az éjben,
akkor öreg, nagy vitéz jön,
és az égnek kapujába
kalapácsát belevágja.

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: