Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2008. június

Nem adtad semmi áron
ma már ingyen se kell
idő fogytán az éhség
magát fogyasztja el.

A polcokon ha mézre
ha hűlt helyére lel
ha így, ha úgy, az éhség
magát emészti fel.

Időnk majd evvel-avval
mi haszna megterít
telhetett volna jobban
ha rosszul is telik.

Hiányával betelten
tegyem most már hova
kellett, hiába kellett
most már ugyan soha.

Reklámok

Read Full Post »

Én is kíváncsian lesem,
hogy formálódom csöndesen.

Ki nemrég nem is létezett,
már ellenem hadat vezet.

Ugyan mikorra lesz, hogy a
még-idegen akusztika

végül oly sok mindent saját
hullámhosszára hangol át?

Megmoccant-e már valahol
bennem a későbbi motor,

hogy mint lányaim azelőtt,
majd egyszer ezt a csecsemőt,

ezt is oly szédült-szertelen
imádjam szinte térdemen,

sőt, mert azoknál is tovább
őrzi itt-járásom nyomát,

érezzek iránta nagyobb
hálát, még több alázatot,

s úgy nézzem, mint kiből soha
nem távozik el a csoda,

hisz mire rászürkül a fény,
már örökre vak leszek én.

Read Full Post »

Ez csak egy folt az ingemen,
ettől még tiszta mindenem,
ettől még jó és rendben.
Ettől még bajom nincs nekem.

Ez csak egy seb a testemen,
ettől még jövőt fest nekem
nagy szemű Héra, kedvesem,
ha minden szavát ellesem.

Ez csak egy jel a lelkemen,
ami egyébként jeltelen volt.
De mostan, mint a célkereszt
olyanná vált az életem,
kör hátán kör és félelem.

Látod, ez jutott énnekem:
aprócska folt az ingemen,
csak egy seb ég a testemen,
s egy fénykereszt a lelkemen.

Read Full Post »

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,
ó én Uram, hogy megjelentél nékem,
tán már nem is bús fájdalmam lobog,
te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.

Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,
erény rongyán, bátorság mentebőrén,
mégis mindent levetkezem, Uram,
s elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.

Dús életemnek ifju vára omlott,
mohos magánnyá szépült és ma benne
csak csipkebokrok nőnek, ó pedig
egy lánynak csókja mind liliom lenne.

Uram, ki küldtél büszke vár urának,
engedd, már lelkem riadót ne fujjon.
Szelíd remeteként az öregek
szűk szíve odvas odujába bujjon.

Read Full Post »

Egy asszony rőtegér kalapban,
és görbe tű van szúrval abban,
akár egy képes, régi lapban,
léptet fakón a rőt kalapban,
s habár a végső bogra vár rég,
madzagja kis csokorra jár még,
két szemében két kurta nyárvég,
szalámivégben szalmiák ég.
Mint villanyújság er-betűje,
kigyullad olcsó, görbe tűje
az elefántláb alkonyatban,
menet mani- és pedikűrre
egy vérlakk cukrászdába ül be
habra, de ólom úszik abban.

Read Full Post »

Egy kurva kavicsot nem találni
ebben a körülaszfaltozott
mogorva világban,
hogy ledobjam vele
a huhogó baglyot az ágról.
Végül az elemlámpát
feléje hajítom,
de szeme se rebben a dögnek.

Fruska beteg nagyon,
s téged hallgat
ágyában éjjel
te konok, ronda madár.

Read Full Post »

Röpke, idétlen történés
mikor adom szívem, szájon át.
Csak csönd és
lezárom a zongorát.
Ujjam rajta porba vés
kortyolom a múlt borát,
hogy egy név és szenvedés
ne érjen a szíven át –
ajkamon a feledés.

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: