Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Serfőző_Simon’ Category

Hagyta megfeszíttetni
egyfiát az Isten.
Hűsítő esőt sem szórt,
hogy kínjain enyhítsen.

Hangja: az ég nem dördült,
nem küldött villámot.
Azóta is belengi
por: közöny a világot.

Reklámok

Read Full Post »

Egyik kabátgombom
a Nap, másik a Hold.
Jöhet vihar, zuhé:
esernyőm az égbolt.

Védelmezőm husáng,
ebek elé álljon,
ne alakítsák át
ünneplő nadrágom.

Szelekkel szétcsapok:
karikás ostorral.
Bátran kell itt élni,
nem is lógó orral.

Déli fény a sálam,
könnyű porból cipőm.
Hegyen-völgyön abban
megyek át az időn.

Read Full Post »

Kő rúgott lábon.
Átlépek rajta máskor.
Vagy visszarúgjak neki,
ne nekem, őneki fájjon?

A dombra megharagudjak?
Hadd puposkodjon!
Kikerülöm nagy ívben,
mint részeg embert az úton.

Read Full Post »

Tekintetem rád találva
rászáll válladra, melledre.
Hiába térsz ki előle,
magadtól elhessegetve.

Éjjel is arra riadok,
a kezem megmozdul éppen.
Mind a tíz ujjam tapogat,
téged keres a sötétben.

Read Full Post »

Szerelem,
ki egymásnak
hűséggel
adóztatsz minket,
ki emberpárt
vágyunkkal
egymáshoz fektetsz,

s áldasz a jóval,
fölvirradsz
virágokban,
kibomlasz az ágakon
tiszta levelekben:
maradj velünk
a fölkelő
nappalokban,
s minden időben.

Read Full Post »

Szívemen eleven seb vagy,
nem tudsz begyógyulni.

Amivel bekötözhetném,
nincsen olyan géz, orvosság se,
hogy a fájást enyhíthetném.

Csak sajogsz, lüktetsz bennem.
Átütsz rajtam: átvérzed a lelkem.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: