Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2012. szeptember

Nem tudom, milyen
a krokodil szája kitátva.
Az állatkertben
csak messziről láttam,
s az állatkertben nem olyan,
hiszen világos, hogy nem olyan
a krokodil szája kitátva,
mint a krokodil szája kitátva.

Nem tudom, hogy milyen a szemed.
Hetente egyszer láttam,
külön erre a célra,
hogy lássam a szemed.
S hetente egyszer nem olyan,
hiszen világos, hogy nem olyan
a szemed, mint a szemed.

Biztosan nagyon
ronda vagyok veled,
amilyen ronda egy elvadított,
hetente hatszor elvadított
ember lehet, amilyen
a krokodil szája kitátva.

Reklámok

Read Full Post »

Ősz volna még,
s a varjak már közhírré tették
a dermesztő tél
közeledtét.

Károg az ég,
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.

Tócsára jég,
virágra, fűre harmat dermed,
megöregedtek
mind a kertek.

Jó volna még
sütkérezni, de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna.

Read Full Post »

Én azt hittem, enyém a tenger,
amelynek mélyén a gyöngy terem.
Én önpusztító gyötrelemmel
e kincset vágytam szüntelen.

Lebuktam ím és fölmerültem,
szorítva gyöngyház álmokat.
Megsebzett szívvel, szelídülten,
felnőtt lettem egy perc alatt.

Read Full Post »

Szélirányba bólogat
a kukoricaszár,
esőverte dűlőúton
már senki se jár.

Ördögcérna bokorban
fácántyúk lapul,
messze nyúló barázdából
iramlik a nyúl.

Hétmérföldes léptekkel
közeleg a tél,
égbe nyúló villanydróton
muzsikál a szél.

Read Full Post »

Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.

Read Full Post »

Még csak az ősztől borzong a meggyfa ága,
figyeljük egymást konokul megállva,
mellényem kissé összébb vonom.

Karácsonyokról írt a kedves.
A lombok közt riadt bánat verdes,
gyönyöre csöndnek, feledésnek.

Fagy jön, tudom. Szívem, akár a levél éle,
megremeg. Jövendő ünnep lüktető éke.
A pártatlan, hűvös tisztaságban
a Nap, mint fenyőn a függő, lebeg.

Read Full Post »

Sűrűsödik a táj:
a dér-pettyes avarra
leszivárog a barna,
bársonyos félhomály.

Mégis elmúlt a nyár.
Lomb-fosztó szél sikoltoz:
a lanka zöld-bozontos,
de a gerinc kopár.

Gyanútlan őz-suta
áll odafönt; szemében
se félelem, se szégyen
(futnia nincs hova),

csak forgatja szelíd
szájában, lassan, enyhe
bánattal, elmerengve
az ősz vad ízeit.

1959

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: