Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2010. július

Nyáréji tó. Jegenyék, álmodók.
Sugársokszögön körben ráng a pók.
Öreg ezüstben öreg topolyák.
Ünnepély ma a megbűvölt világ,
s nagy némajáték: éjfél s egy között
árnykúpunk hegye lassan átsöpört
az égi Gömbön, s úgy üzent felém,
hogy van a Földön túl is esemény.
De lám, a csillag újra gyúl, s tovább
hinti az űrbe halk álomporát.
Bár meg se moccan, rohan minden út.
Kúszik rólunk is a fekete kúp.
Búcsúzót gügyög a fülemüle.
Álommá zsongul a tücsökzene.
Majd a legpuhább lepke is elül,
a Hold a szomszéd kertbe menekül,
s ott játszik tovább, ezüstcsöndű fény,
a pók sokszögű tündérlemezén.

Read Full Post »

E mai napot is,
zsákmányát a vadász,
fuvarát a kocsis,
fáradalmát az arató,
hazahoztam.

Az ablakfény, mely az éjben vigyáz:
a Jó a Rosszban.
A ház: ahol valaki hazavár.
Ez a helyem,
a bérem mégis egy falat halál.
Nem a szív: a lét lett istentelen.
Aludj velem.

1965

Read Full Post »

Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk.
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margit-szigetet? …
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat.
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív”- már nem az, ami volt,
amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
és megértették, ahogy a dajkaéneket
a szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
a gyereknek Toldi-t olvasod és azt feleli, oké.
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„A halál gyötrelmei körülvettek engemet!”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed,
a csákány koppan és lehull nevedről az ékezet.
A tyrrheni tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát,
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát.
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon,
a tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltsz: „Nem lehet, hogy oly szent akarat …”
De már tudod! Igen, lehet … És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem merek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár.
A konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét,
látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét. –
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?… Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„Az nem lehet, hogy annyi szív…:” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú üzenetet.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál,
mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
a mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, élsz?… Valahol?… És ha máshol nem is,
testvéreid szívében élsz?… Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „Testvért testvér elad…”
Egy hang aléltan közbeszól: „Ne szóljon ajakad…”
Egy másik nyög: „Nehogy, ki távol sír e nemzeten…”
Még egy hörög: „Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől: miért?
Vagy: „Rosszabb voltam mint ezek?…” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román… Most hallgass és fizess.
Elmúltak az asztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet,
a rádióaktív hamu mindent betemet.
Tűrd, hogy már nem vagy ember ott, csak osztályidegen,
tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten,
tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség.
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet,
köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
ne mukkanj, amikor a boss megszámolja fogad.
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt –
mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted
a Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet,
és Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet,
és már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet,
és elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk,
látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk?
Íme, por és hamu vagyunk.

1950

Read Full Post »

Szivárványló bánat
földre költözött.
Tarló őszre szállnak
birkanyáj ködök.

Dér dereng, halálos,
dermedt förgeteg
hódítja a várost,
erjedt földeket.

Már a tél villámlik
láthatatlanul.
Hallgat a világ, míg
tavaszul tanul.

1966

Read Full Post »

Heltai Jenő: Ősz

Szürke ég, őszies…
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
a meleg fényt, sugarat.

Süss ki még, nyári nap,
simogasd az arcomat,
melengesd a szívemet,
míg az ősz eltemet.

Vidíts még vadvirág,
míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
nem sokáig lesz enyém.

Szürke ég, szürke vég,
be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
sötét árny integet.

Sötét árny, néma váz
bűvöl és babonáz.
Kérdezem, nem felel,
integet csak, menni kell.

Fogy a fény, fogy a nyár,
hideg szél fujdogál,
hideg szél, őszies…
Ősz, ősz ne siess!

Read Full Post »

Azt, hogy a háborúból
kilábolt ifjúságunk,
azt, hogy egy tál lencsétől
aztán boldogok lettünk,
így hát egy tál aranyért
sem adjuk üdvösségünk;
azt, hogy papír-bőröndben
hoztuk a hozományod,
s filléreinket szórva
hittük az eljövendőt;
azt, hogy együtt szorongtunk
kórházak kapujában,
s néma ravataloknál álltunk,
könnyet sem ejtve,
csak belülről zokogva
selypegő siratók közt;
azt, hogy a félelemről
te szoktattál le engem,
s hogy kétkedő közönnyel
nézünk le a sikerre;
azt, hogy a legnehezebbet
hűs mosollyal fogadni
egyetlen győztes esélyünk;
és azt, hogy ezt soha senki
el nem veheti tőlünk,
és mellékes a többi,
a veszélyek és a viszályok:
túléli bűneinket ez a tűzben,
iszonyban edzett szövetség;
és azt, hogy ez a szövetség
végképp felbonthatatlan,
neked kellene köszönnöm,
de a hálálkodást utálod,
hát folytassuk együtt végig,
és nincs is több szavam: ámen.

Read Full Post »

Hóval a holdig én örvénylek,
lavinát hajtok elibétek,

sugár-cérnával gyors a körmöm,
éggel a földet egybe-öltöm

tudok éhezni, jól torozni,
csillagokkal is táborozni

csillagokkal is táborozni,
soha árvákat összehozni,

hóval a holdig én örvénylek,
lavinát hajtok elibétek,

előttetek e csillag robban,
én ordítok a sarkatokban.

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: