Ő szívembe lopta halk szavát,
ha látom kedves mosolyát,
úgy érzem, táncol a világ,
s minden, ami szép.
Ő egy újabb álom tükre tán
a bánat borús hajnalán,
amikor gondok törnek rám,
s köröttem minden oly sötét.Ő jelenti mindazt, ami jó,
miatta születik a szó,
örökös boldogság,
hogy itt van énvelem.
Ő a dal, mit suttognak a fák,
a csend, a meghitt éjszakák,
számomra több, mint a világ,
a mindenem.Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
nekem is ad majd jókedvet talán,
hisz el nem hagyom én
Őt soha már.
Ő csak velem élvezi az életet,
valóra válik majd a képzelet,
bárhol is legyen,
szívem rátalál.Ő a fény a dombok oldalán,
az élet legszebb titka tán,
az erős kézzel írott szó
a pont után.
Ő szívembe lopta mosolyát,
s én lesem, várom a szavát,
nélküle üres a jövő,
számomra nincsen más, csak Ő.
Verspatika 