A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Igazán szép vers!
Gyönyörű vers… Kosztolányi az egyik kedvenc íróm úgy érzem ez örök favorit lesz
Sziastok!
Én bolgár vagyok, magyar szakos …
Olvastuk a verset az egyetemen, tényleg nagyon szép vers
Nagyon szép!!!!
Egyik kedvenc versem!Csodálatos Latinovits előadásában!
Én ha olvasok interneten vagy könyvben verset akkor általában hangosan olvasom. Nem üvöltve, hanem hangosan – nem magamban- és most jó és egyben rossz érzés fogott el mert szép vers, de a vége szomorú ami nem feltétlenül baj. Szokták mondani, hogy állitólag jól hangsúlyozom a verseket, de kár hogy nincs már olyan műsor ahol amatőrök verset olvasnak fel. Nem feltétlenül versenyszerűen gondolom, csak úgy egymásnak 🙂
Sok sok even at amikor hazamentem latogatoba, Budapestrol Erd-re a Kosztolanyi Dezso ter-rol indulo busszal mentem haza. Egy alkalommal a chat.hu-n beszelgettem es kotottem baratsagot valakivel akinek egy verset kuldtem. A vers Robert Service-tol ered, es kedvencem.
Valaszul a fenti verset kuldte. Imadom. Annyi szep erzes van benne amit szinte lehetetlen leforditani mas nyelvre [edig megprobaltam baratoknak. Ilyenkor erzem igazan azt, hogy :nyelveben el a nemzet:.
Mondanom se kell, azota megvaltozott a kedveceim listaja.
Nekem is a kedvenc versem. Szerintem az író a legszebb vallómását fogalmazta meg benne. Kivel akarnék én játszani életet és halált, ha nem azzal aki számomra a legfontosabb? Mert az egyszerű szürke hétköznapokat is ha ketten játszodjuk le, észre se vesszük a novembert, amint a körúton végig seper. Nem erőlteti, nem kényszerítti, nem fenyegeti. Csak meghívja, kicsit félénken, kicsit bizakodva. A játszótársam, mond akarsze lenni. Az a játszótársam, akivel az egész életemet végigjátszhatom. Hát nem gyönyörű?
Gyönyörű vers!!!!! Ezzel megyek ősszel országos szavaló versenyre, remélem meghozza a sikert. Magamnak érzem teljességgel a verset…a lélekben még gyerek felnőttet, ki mindörökre csak gyerek akar lenni…én csak vele 🙂
Nagyon nagyon szép vers!!!!!!! 😀
Jó vers!!!
Gyönyörű!
Köszönöm! jó volt felidézni ismét! Nagyon szép!
Kedves Szandi! Remélem sikerült a szavalóverseny. Nekem sikerült ezzel a verssel nyernem sok-sok évvel ezelőtt, de most is az egyik kedvencem.
Gyönyörű ez a vers, minden magyar embernek többször is el kellene olvasnia néha
Beleborzongtam!Mikor újra elolvastam, nem kimondottan a vers mondanivalója fogott meg újra,hanem eszembe jutottak azok a csodálatos magyar órák és vers elemzések amiket a híres Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban készítettünk magyar órákon.Nagyon régen volt de jó volt újra felidézni azokat a felejthetetlen éveket és magyar nyelv órákat !!
Szerintem igazan szepvers!
szerintem nagyon szép!! de szerintetek való ez egy 16 éves lánynak szavalóversenyre?
nagyon szép és csodálatos!
Kedves Nóra! Szerintem nem is arról van szó, hogy nem való, de nem tudná átérezni a lényegét, még ha úgy is érzi, hogy érti. Ez egy nehéz vers… én nem kockáztatnám…
Azt hittem,nem lesz olyan vers ami nagyobb hatással lesz rám mint a Csokonai:Reményhez című verse…de tévedtem! Ez a vers gyönyörű…(:
Nagyon szeretem, de mindnyájan úgy vagyunk, azt hiszem, hogy időnként beleszeretünk egy-egy versbe,zenébe, áriába, művészbe, néha Callas, néha Pavarotti, Kaufmann. Nórának üzenem, mindenre meg kell érni, az idő, a maga keménységével, meghozza a megtapasztalás, és érzéseket.