Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Végh_György’ Category

Kék már az ősz, akár a szilva hamva,
maradj velem, ne hagyj, ne hagyj magamra.
Maholnap itt a hó, a dér, a harmat,
szeress nagyon, kívánlak és akarlak.
Még csillag nincs, az este fénytelen,
tenélküled minden reménytelen.

Amott ezüst vitorla szárnya lebben
az ónnal-szőtt higany-szín szürkületben,
borzong a víz, villózva száll a fodra,
ha itt volnál, ráhajlanék karodra.
Hol vagy, ó merre vagy, mily tájakon,
átfogja torkomat a fájdalom.

A felhők vére rőt, s a vízbe csorran,
kék sellő úszik itt a gyöngy habokban.
Egy templom tornya felkiált az égre,
emlékezz mindig rám, szemem színére.
Az égen dél felé egy fecske száll,
a boldogság, a nyár oly messze már.

Reklámok

Read Full Post »

Aludnod kell, pillád nehéz
s az éj sötét vadon,
kicsiny leány, a szél merész:
elbabrál ajkadon.

Aludj, vigyázok én reád,
nem hagylak itt, ne félj,
vigyázok, míg könnyű ruhád
elmossa majd az éj.

Megvédlek én, ha kósza vad
zavarná álmodat,
föléd hajlok, ha halk szavad
álmodban hívogat.

Aludj, a csend körülölel,
miként a két karom,
aludj, ne félj, aludj:
szíved zenéjét hallgatom.

A szél nagy úr: hajlong a lomb,
ha jönni véli őt,
aludj, kicsiny, pihés galamb,
aludj, jó ágy a föld.

Mécses nem ég, tűz nem lobog:
sötét vadon az éj,
aludj: az alvók boldogok,
az álmuk égig ér.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: