Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Utassy_József’ Category

Ökölbe szorított kézzel alszom,
de kedves, rád én nem haragszom:
ökölbe szorított kézzel alszom.

Tündöklik, rezeg, ráng roskadozva
idegrendszerünk mimózabokra:
tündöklik, rezeg, ráng roskadozva.

Így élünk. Tetőtől talpig fényben.
Sem Isten, sem ember előtt térden!
Így élünk. Tetőtől talpig fényben.

Reklámok

Read Full Post »

Jaj szeretlek, jaj nagyon szeretlek,
lázas homlokomra hull a hó,
bontsd meg ágyam hófúvását, kedves,
drága tested legyen takaróm!

Jaj szeretlek, jaj nagyon szeretlek,
gyöngyül arcod, ajkam csupa vér,
lobbog nagy szemem zsarátja, reszket,
lábad úgy kalimpál, Holdat ér!

Rengünk ritmusán a tengereknek:
jaj szeretlek, jaj nagyon szeretlek.

Read Full Post »

Szoknyád alá szalad a szél,
csókolja combod, térded,
s ott, ahol állsz, a járdaél
föl-föltündöklik, és egy

sereg csupaszem kis kavics
sarud körül ragyog, örül,
boldog most mind, hogy nézhet,
les a kirakatablak is,

mögötte rúzsok, krémek
tolongnak, s gondolatban
fut, fut, habosan fut feléd
egy dundi babaszappan!

Tündér ámulat vesz körül.
S egy kisfiú kezéből
fülig-pirult-szemérmesen
tovalibeg a léggömb.

S hogy megtorpan egy nénike!
Valaha szép volt. Szőke?
Rád néz, aztán a semmibe:
maga elé tűnődve.

A hírlapos, ki tudja jól,
hol ölt ma bicska, bomba …
egy árva szót se szól. Figyel:
lélegzet-visszafojtva.

S a szél, a kis szoknyavadász,
diadaltól ragyogva
elsündörög. Nyomában egy
szájtáti tökmagocska.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: