Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Szép_Ernő’ Category

Hallgat már ajtók csapása,
kalapácsok pattogása,
a gyáraknak vonítása,
a nagy vasak zuhanása,
a hordóknak zúdulása,
a villamos csikarása,
a kofáknak csatítása,
a család sivalkodása,
a szekerek nyikorgása,
a patkóknak csattogása,
a trombiták harsogása,
a doboknak dobolása,
a puskáknak ropogása.

Csak hallik tó locsolása,
szélnek lombban motozása,
árva madár csipogása,
a vonatnak mormolása,
a kutyák ugatozása,
sürgönydrótok zúgdosása,
a denevér kapkodása,
az őrültek szavalása,
a részegek motyogása,
a kórosok nyavalygása,
az asszonyok zokogása,
gyermekek nyúlós sírása,
leányok sóhajtozása,
az élők szívdobogása,
a holtaknak hallgatása.

Read Full Post »

Éjfél felé az ég alatt
oly hangulat esett le rám,
hogy fenn az ég az óceán,
s a csillagok aranyhalak.

Read Full Post »

Elkezdett esni és esőt leső
szemem alá pattant egy csepp eső.

Egy cseppet sem haragszom érte, sőt,
köszönöm szépen ezt a csepp esőt.

Amint gurult, behúnytam a szemem,
oly rég nem sírtam, édes Istenem.

Read Full Post »

Januárnak első napján,
hogyha földerül a reggel,
megjelennek nálam, érzem
férfiak, nők nagy sereggel.

Január hó első napján
elhagyott, bús kis lakomban
évről-évre népvándorlás
és idegenforgalom van.

E szomorú évfordulón
harci zajjal nekem esnek
a házmester, a mosóné,
inasa a fűszeresnek.

A szemetes, rikkancs, hordár
és akiben sok a fortély:
táska nélkül, mint magánfél
látogat meg most a borbély.

Jön a tejes, jön a fürge
pikkoló, az apró-cseprő,
jön, de nem kéményseperni
sötéten a kéményseprő.

S kihez sohse volt szerencsém,
jönnek, jönnek mintegy százan,
ó miért is részletezzem,
ó miért is magyarázzam!

Rámtámadnak, rámorditnak
zordon hangján egy zsiványnak
és részemre állítólag
boldog újévet kívánnak.

“B. u. é. k.” nyomtatvánnyal
elszánt arccal mind rám támad,
B. u. é. k., B. u. é. k.
négy betűben mennyi bánat.

Tele van a kezük, szájuk
újévvel és boldogsággal,
ó, úgy értik mind a kettőt,
hogy a pénzem nyújtsam átal.

S én átnyújtom hősiesen
a tömérdek szép ezüstpénzt,
szegény szabóm, hogyha látná,
szívszélhűdést kapna tüstént.

És megfogyva és letörve
állok majd ott én, a bamba,
míg családom, amely koplal,
sírva borul a nyakamba.

S rebegem, mint minden évben
félig halva, félig ébren,
hogyha senki nem kívánná,
mily boldog vón’ az újévem!

Read Full Post »

Szeretnék eperfa lenni,
de olyan csuda nagy eperfa,
kit ha megráznak,
eprészhet alatta
mind az egész világ gyermeke.

Olyan eperfa szeretnék én lenni,
ki csókot is hullat azoknak,
akik itt száraz szájjal járnak,
és hullatnék kiflit a szegénynek,
szívet a gazdagoknak.

Read Full Post »

Emberek istene
Istennek embere
Te lehajtott fejű
megszegezett kezű
leszegezett lábú
lecsukódott szemű
Te megfagyott ajkú
Te kihasadt szívű
Te örökre vérző
útszél elhagyottja
mezítelen testű
hófehér szemérmes.
Tavasszal lombtalan
nyáron napon égő
Te ősszel megázó
Te télen megfázó
szélben takaratlan
viharban búvatlan.
Te nappal életlen
éjszaka fekvetlen
özvegyek takarója
leülő koldusnak
támasztó párnája
minden úttalannak
útmutató fája.

Gyermekek rokona
véneknek pajtása
vándoroknak botja
bohóknak tutora
pásztorok vezére
juhok gyapjújából
tövist válogató
szamár hosszú hátát
végigsimogató.
Jajnak trombitája
sóhajnak vonója
némának ekhója
könnyeknek kendője
éhes vendéglője
bénának fürdője
esettnek mentője
vakoknak gyertyája
poklosok barátja
halálnak doktora
mindenki testvére
egyetlen magános.

Te másról beszélő
Te tengerre lépő
Te egekre néző
a kínoknak grófja
hercegek hercege
királyok királya
szegények szegénye
harminc ezüst érő
harminchárom éves.
Te felhőbe szálló
Te mennyekben járó
tejúton sétáló
fényességben álló
szivárványra dűlő
Te angyalt tanító
Te bárányt vezető
galambnak gazdája
kelet majorosa
nyugat bíborosa
csillagok csillaga
örök trónörökös
örökös boldogság.

Read Full Post »

Szép Ernő: Hold

A hold sokszor sárga réz,
s indián országra néz.

Másszor fél edami sajt,
vérszín felhő héjja rajt.

Mint tüzes vas, ma olyan,
holnap sülttök, komolyan.

Néha oyl szép, ó arany,
mint a múzeumba van.

Néha halvány rózsapír,
néha zsíros, vén papír.

Gyémánt szín, rizskása szín,
hol sápadtság, mint a cin.

Volt már kormozott üveg,
s beütött bohócsüveg.

Némelykor jéghegy gyanánt
ússza fenn az óceánt.

Aztán hajszál-féle fény,
mint a handzsár éle, fém.

Óh, tükrén most angyalok
ezüst arca andalog.

Szent szerelmök hegedül,
hallgatózom egyedül.

Read Full Post »

Vergődő ágról
kalapomra szállj,
a kalapomról
vállamra találj.

Szivarzsebembe
csússzál lefele,
szívemre simulj,
gyere, no gyere.

Itt megmelegszel,
s nem rongyol a szél,
kedves kisvirágom,
hervadt falevél.

Read Full Post »

Mint magányos lovast az este,
elér a bánat engemet,
gyereksírás jön fel szívemből,
könnyűim csöpp csengői csengenek.

Apám után szeretnék futni,
ki a városba vezetett,
s míg a boltok közt bámészkodtam,
elengedte egyszer a kezemet.

1910

Read Full Post »

Láttam ma reggel jönni a Napot.
Köd volt a fákra kötve,
tócsát kapott az országúti sár,
didergett messzi kút, kazal, torony,
s a foszló szürke sárga vatta közt
a Nap, a gyúlladó vörös Nap
olybá tűnt, mint az óriás narancs,
kit egy beteg gyermeknek nyújtanak.

Read Full Post »

Ón,
érzem mindig, valahányszor sóhajtok,
mintha a szívem közepébe vón.

Gong,
hang, illat arc, verssor megüti néha,
mélyen, sokáig ellankadva bong.

Táj,
szűzen dereng az élet fátylain túl,
elmúlt, nem látom. Itt maradni fáj.

Dal,
sehonnan jön, hajnalból, álomhangon,
fülelném, de a csendbe belehal.

Könny,
felfut szívemből, mint a gyöngy, szememhez,
megbánja és a szívbe visszajön.

Read Full Post »

Oly szép szívem volt valaha
barátom, ibolyacsokor,
kibomlott, nem tudom mikor,
elfonnyadt, émely a szaga.

Kényes volt, mint a lakktopán,
amely csak bálterembe jó,
vagy csúszni szőnyegen való,
nem sárba menni ostobán.

A szívem meleget adott,
mint május, olyan meleget,
minden növénynek eleget.
Most hol jég, hol pokol vagyok.

Kinyithattad vón mellemet,
olyan tükör volt itt belül,
kiben a csúf is felderül.
Már vaksi, nem tud kellemet.

Édes szív volt, piskóta volt,
aki harapta, tudja még,
de könnyem több volt, mint elég,
és könnyben ázott, s elromolt.

Mosolygott, mint a tengerek
remek kagylója, s idegen,
boldog zúgást tett idebenn.
Nézd, eltörték az emberek.

Read Full Post »

A választáshoz Budapesten
– régi szabály ez, bizonyisten –
egyenesen, vagy visszájárul
egy-két pofon is hozzájárul.

Az eredmény a választáson
bizonytalan, kéremaláson:
a pesti választásokon
egy bizonyos csak: a pofon.

A választópolgár zsivány,
a voksért bankjegyet kíván:
eladja a szavazatát,
de pofont elvből ingyen ád.

A fővárosban a pofon
a szavazással oly rokon,
és bárki kapja, s bárki adja,
ez a választásnak zamatja.

A szín, az illat benne ez,
mely zord küzdelmet fűszerez,
mely muzsikát vegyít a kába
szavazás vásári zajába.

És választásról választásra
nő a pofon vonzó varázsa,
s mindinkább tekintély lesz ő,
mint alkotmányos tényező.

Mindegy nekem, ki a jelölt,
ki győz, s pénzt hasztalan ki költ:
a pofon az, amelyet várok,
melyért honfiszívem sóvárog.

Ez alkalommal mégis féltem,
hogy elmarad gyönyörűségem:
ó azt hittem, hogy a pofon
most mind nyaral Siófokon.

Az öröm most kétszeres,
hogy mégis volt egy nyakleves,
adta ezt egy bizalmi férfi,
aki a bizalmat így érti.

Bizalmi férfi, odafönt
a jó Isten megáldja önt,
amért másnak pofont, nagyot,
nekem pedig témát adott.

Read Full Post »

Nem érzi a halott veréb,
ha a ló a begyére lép,
csak a szívem érzi.

Nem érzi a száraz levél,
ha sárba teszi le a szél,
csak a szívem érzi.

Ha válnak néma fellegek,
nem érzik azt meg az egek,
csak a szívem érzi.

Nem érzi nyíló rózsa azt,
hogy elvesztette a tavaszt,
csak a szívem érzi.

Nem érzi azt a sárga Hold,
hogy végtől végig árva volt,
csak a szívem érzi.

Read Full Post »

Hallgat már ajtók csapása,
kalapácsok pattogása,
a gyáraknak vonítása,
a nagy vasak zuhanása,
a hordóknak zúdulása,
a villamos csikarása,
a kofáknak csitítása,
a család sivalkodása,
a szekerek nyikorgása,
a patkóknak csattogása,
a trombiták harsogása,
a doboknak dobolása,
a puskáknak ropogása.

Csak hallik tó locsolása,
szélnek lombban motozása,
árva madár csipogása,
a vonatnak mormolása,
a kutyák ugatozása,
sürgönydrótok zúgdosása,
a denevér kapkodása,
az őrültek szavalása,
a részegek motyogása,
a kórosok nyavalygása,
az asszonyok zokogása,
gyermekek nyúlós sírása,
leányok sohajtozása,
az élők szívdobogása,
a holtaknak hallgatása.

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt szereti: