Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Szécsi_Margit’ Category

Zsír fogytán, bor apadtán
tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
főzték a forradalmat.

Nemzetiszín lobogó
röpült a szemek előtt,
behasadt fecskeszárnya
vívta a zöld levegőt.

Félelmes tavaszidő
láttatott seregeket…
Gyönyörű elgondolni
azt, ami nem lehetett.

Reklámok

Read Full Post »

Ebben az éjben
ebben a szerelem-szagú szélben
bujkál a rontás
s a szívverés is: világomlás.

Villanydúcok havas galambjai
porcelán-párok
világok törtek le rólunk
s ránktelepedtek világok

ebben az éjben
ebben a szerelem-szagu szélben
bujkál a rontás
s a szívverés is: világomlás.

Read Full Post »

Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen,
dobogós boldogságban,
halálig szívverésben.

Read Full Post »

Mennyből öreg madarak zuhognak,
elkékül fáztában a felhő.
Gallyakon ülnek még a levelek,
deres haláluk hajnalra eljő.

Eltökélten halódik az élet,
erősnek van a halálhoz mersze,
a gyávaság piros glóriáját
biztos kézzel fogom a szívemre.

Read Full Post »

Reszkető, csillogó
az ég – éles fák között
bujkál, mint kések között
a bekerített hadsereg.

Nincs kiút – sír az éj.
Nem tudja, mit ér a szenvedély.
Metsző kardpengék felett
a te fölséges szád vezet.

Read Full Post »

Jó az ember zsebében,
nap-meleg tenyerében.
Fehér tenyér, kő-fehér,
mégis átsüti a vér.

Pénzed: véren-vett darázs.
Én: gyógyító ráadás.
Én-orcámra ki nem lép,
éneklek ahhoz eképp:

Aki elvet szerencsét,
az lel fehér kövecskét,
kibe a hét-színű Csend
belé-pecsételtetett.

Jó az ember zsebében,
szív-dobaj közelében.
Bár bongatna sokáig,
kövek porladásáig!

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: