Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Sárközi_György’ Category

Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem összekormozna;
nem merlek szeretni: reszkető, rázó
szerelmem láza rád is bajt hozna.

Nem tudom, milyen vagy, sírni vagy nevetni
holdasodtál lelkem éjjelére;
meghalok érted, s nem merlek szeretni,
megölne napfényem goromba verése.

Rab csillag rab társa után hiába
járt kört a börtönudvar-égen,
csak lehulló, kialvó fénnyé válva
találkoznak a mély semmiségben.

Nem merlek szeretni, mert szerelmemmel
halálos mélységbe rántanálak,
nem merek rádnézni, mert bűnös szememmel
azt hinném, a mennyben sincs szebb tenálad.

Reklámok

Read Full Post »

Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.

Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzád karoltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
s lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.

Egymásmellet és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok,
rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben,
idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.

Egymás mellett és egymás ellen nyilunk mi, nyugtalan virágok,
megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok,
s úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan,
mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: