Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Reviczky_Gyula’ Category

Vágy, szenvedély bevonja szárnyát,
dalaim immár csendesek;
bennük csak néha-néha zendül
egy álom, egy emlékezet.

A szép tavasznak álma őszkor;
virágokról édes regék.
A szív, mely lemondásra készül,
s úgy megzokog; ne még! Ne még!

Lehajtja szép fejét a rózsa,
nem éli túl a hév nyarat.
S az édes vágyak, a virágok,
szívemben is hullonganak.

Bágyadt a nap, bágyadt a tájék,
a télre fázva gondolok,
s a langyos őszi napsugárnál
vérem még egyszer föllobog.

Tavasz mosolyg reám keresztül
egy rózsaszínű fátyolon.
Látom virulni a világot,
s csak álmodom, csak álmodom…

Reklámok

Read Full Post »

A zúgolódás, gúny, harag
rég halva már szívemben,
egy szóval sem panaszkodám
a kis Jézuska ellen.

Nem vádolám balgán azért,
hogy engem kifelejtett:
hogy nem hozott ajándékot,
szemem könnyet nem ejtett.

Lelkem nyugodtan, csendesen
átszáll a nagy világon.
Imádkozom, hogy Jézusom
minden szegényt megáldjon.

Ágyamra dőlök, s álmodom
egy régi, kedves álmot:
boldog ki tűr és megbocsát,
s ki szenved, százszor áldott!

Read Full Post »

Szeretlek mint egy elhagyottat
egy másik elhagyott szerethet.
A hogy vergődő fájdalom csak
képes szeretni: ugy szeretlek.

Nem a gyönyörnek tiszta mézét
szomjazza ajkam, hogyha csókol;
az, a mi hozzád vonz, a részvét,
szeretlek, édes, szánalomból.

Szeretlek, mert mint én, leányka,
te is jobb sorsot érdemelnél.
Szeretlek, mert reád találva
látom, van árvább sziv szivemnél.

Szeretlek önzésből, kimondom;
mert a midőn szemedbe nézek:
egyszerre tűrhetőbb a sorsom
s én kezdlek vigasztalni téged!

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: