Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘magyar_népdal’ Category

Felfogadtam az egekre,
mind a három istenekre,
Atya, Fiú, Szentlélekre,
tied maradok örökre.

Boldog az a szempillantás,
melyben megismertük egymást,
szerelmünkről tettünk vallást,
hogy sohasem szeretünk mást.

Reklámok

Read Full Post »

Akkor szép az erdő mikor zöld,
mikor a vadgalamb benne költ.
olyan a vadgalamb mint a lány,
sírva sétál a párja után.

Ezt a kerek erdőt járom én,
ezt a barna kislányt várom én.
ez a barna kislány viola,
én vagyok a vigasztalója.

Erre gyere rózsám nincsen sár,
az ajtómon nincsen semmi zár.
az ajtómon van egy fakilincs,
jaj, Istenem, még szeretőm sincs.

Jaj, de sokat jártam fáradtam,
mikor házasodni akartam.
nem találtam kedvemre valót,
csak az a szeretőm, aki volt.

Téged látlak minden álmomban,
álmom után minden dolgomban.
Ha sóhajtok érted, a panasz,
ha örülök érted, vagyon az.

Elvágtam az ujjam, jaj de fáj,
fügefa levelet tettem rá.
Fügefa levele, gyógyítsd meg,
gyere, kisangyalom, csókolj meg!

Read Full Post »


Indulj el egy úton,
én is egy másikon,
hol egymást találjuk,
egymásnak se szóljunk.

Aki minket meglát,
mit fog az mondani,
azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk.

Az bajom van véled,
sír a szívem érted,
sír a szívem érted,
majd meghalok érted.

Read Full Post »


Tavaszi szél vizet áraszt,
Virágom, Virágom!
Minden madár társat választ,
Virágom, Virágom!

Hát én immár kit válasszak,
Virágom, Virágom?
Te engemet, én tégedet,
Virágom, Virágom!

Zöld pántlika, könnyű gúnya,
Virágom, Virágom!
Mert azt a szél könnyen fújja,
Virágom, Virágom!

Szemedben keresem a végtelen óceánt,
bársony hullámaiban szived dallamát.
Távoli vizeken, távoli hegyeken,
tengernyi szerelem szomorú szivemen.

De a fátyol nehéz gúnya,
Virágom, Virágom!
Mert azt a bú leszaggatja,
Virágom, Virágom!

Szemedben keresem a végtelen óceánt…

Read Full Post »

Szivárvány havasán felnőtt liliomszál
nem szereti helyét, el akar bujdosni.
Ki kell onnat venni, s új helybe kell tenni.
Ki kell onnat venni, s új helybe kell tenni.

Apámért s anyámért mit nem cselekednék,
tengernek habját kanállal lemerném!
Tenger fenekiből gyöngyszemeket szednék,
és a rózsámnak gyöngykoszorút kötnék.

Read Full Post »


Egyszer egy madárka
hozzám kezdett járni,
ablakaimra
fészket kezdett rakni.

A szegény ember
észre akarta venni,
a madárka fészkét
le akarja venni.

Szállj el, madár, szállj el
idegen országba!
Ott rakjál te fészket
a babám ablakára.

Ne félj, én is madár vagyok!
Egy a fészkünk, egy a lelkünk,
egy a szép hazánk.

Ott rakjál te fészket,
a babám ablakára,
mert itt az árváknak
nincsen pártfogója.

Ne félj, én is madár vagyok!
Nincsen apám, se édeasnyám,
csak a jó hazám.

Read Full Post »

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: