Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Lehoczki_Károly’ Category

Megül a veréb a górélécen,
borzolja tollát, hull a hó,
méláz a gazda a gangon, fejében

ott terem már szikes öt holdon
az idei kenyér, rá adó,
s tudja, veszít a bolton.

Bambul a veréb egykedvűn.
Mit néz? A hátsó udvari rumlit?
A gazda rágyújt, kifúj a sűrű
hóba, jobb kedvre derül csipetnyit.

Reklámok

Read Full Post »

Még csak az ősztől borzong a meggyfa ága,
figyeljük egymást konokul megállva,
mellényem kissé összébb vonom.

Karácsonyokról írt a kedves.
A lombok közt riadt bánat verdes,
gyönyöre csöndnek, feledésnek.

Fagy jön, tudom. Szívem, akár a levél éle,
megremeg. Jövendő ünnep lüktető éke.
A pártatlan, hűvös tisztaságban
a Nap, mint fenyőn a függő, lebeg.

Read Full Post »

Vékonyan villan a Hold a vidéken,
keskeny a cél, szűk az idő,
szorong a szív a tenyérnyi résben,
a hó hűvös, lázas a fő.

Lerágott dinnyehéjat szögez fölém
a fagy zengő kalapácsa.
Csattogó vágyakat pörget a szél,
csillog az ész, tüzek kovácsa.

Kemény telek járnak most errefelé
láncukat tépett ebekkel,
kozmikus éjszaka borul elém
szikrázó, vad képzetekkel.

Read Full Post »

Borostás utcák rejtenek,
nyomod hepehupákba veszett.
Elindulok, megtaláljalak,
valahol topogva várjalak,
vénasszonyok nyarában kérjelek,
jelöld meg ajtód, ablakod,
ne kocsmákban keresselek,
s add meg, ha megadhatod,
hogy higgyek még az éjszakának,
októberem indulatának,
és magamtól se féltselek,
beletúrhassak hajadba,
ne csomózzalak szavakba,
estétől estig nézzelek,
karom legyen az otthonod,
épüljek köréd mint falak,
örömöm örömöd hozza,
s ha végül kiérdemeltelek,
békénk senki el ne orozza.

Read Full Post »

Áldott a fény, ha belőled árad,
lényed páratlan, szilaj bilincse,
áldott szemed, hajad, a szájad,
tested csodái, gyöngye, kincse.

Áldott a méh, a szív s az elme,
az élet áldott, a tág, a gazdag,
hogy formáidban kutatta, lelte
meg tökélyét a nyüzsgő anyagnak.

Áldott vagy te, ki vagy, de múlasz,
áldott a hely, hol megszülettél,
áldott jövőd, ha hívsz, ha elhagysz,
s áldott e vers, hol áldva lettél.

Read Full Post »

Az ember is magában bízhat
húzódva
az állat is magában bízhat.

Gombolkozva a csaló széltől
szerelem
is letaszíthatja a szélről.

Társa elől elmenekülve
csak ember
hiszi hogy így megmenekülne.

Egymásnak feszül a váll a kar
hitványabb
mint az állat ki győzni akar.

Mert csak ott bújik meg legbelül
elvásik
mind az ember is kívül-belül.

Read Full Post »

Te vagy csak nekem,
kire alvó-éberen
még gondolhatok.

Te voltál nekem,
de versbe fogtalak,
s csak a versem szeretem.

Most róla dalolok,
az égig emelem,
de ha ezt befejezem
már egyedül vagyok.

Read Full Post »