Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Holdviola’ Category


Tavaszi szél vizet áraszt,
Virágom, Virágom!
Minden madár társat választ,
Virágom, Virágom!

Hát én immár kit válasszak,
Virágom, Virágom?
Te engemet, én tégedet,
Virágom, Virágom!

Zöld pántlika, könnyű gúnya,
Virágom, Virágom!
Mert azt a szél könnyen fújja,
Virágom, Virágom!

Szemedben keresem a végtelen óceánt,
bársony hullámaiban szived dallamát.
Távoli vizeken, távoli hegyeken,
tengernyi szerelem szomorú szivemen.

De a fátyol nehéz gúnya,
Virágom, Virágom!
Mert azt a bú leszaggatja,
Virágom, Virágom!

Szemedben keresem a végtelen óceánt…

Reklámok

Read Full Post »

Szivárvány havasán felnőtt liliomszál
nem szereti helyét, el akar bujdosni.
Ki kell onnat venni, s új helybe kell tenni.
Ki kell onnat venni, s új helybe kell tenni.

Apámért s anyámért mit nem cselekednék,
tengernek habját kanállal lemerném!
Tenger fenekiből gyöngyszemeket szednék,
és a rózsámnak gyöngykoszorút kötnék.

Read Full Post »


Egyszer egy madárka
hozzám kezdett járni,
ablakaimra
fészket kezdett rakni.

A szegény ember
észre akarta venni,
a madárka fészkét
le akarja venni.

Szállj el, madár, szállj el
idegen országba!
Ott rakjál te fészket
a babám ablakára.

Ne félj, én is madár vagyok!
Egy a fészkünk, egy a lelkünk,
egy a szép hazánk.

Ott rakjál te fészket,
a babám ablakára,
mert itt az árváknak
nincsen pártfogója.

Ne félj, én is madár vagyok!
Nincsen apám, se édeasnyám,
csak a jó hazám.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: