Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘gyerekversek’ Category

I.
Most sírok. Itthagyott anyu.
Sírok és nem törlöm le a könnyemet…
Hadd lássák, hogy én most szenvedek!
És hiába dobják ide a labdát,
nem gurítom vissza…
Nem lehet.
Itt fogok ülni a széken estig,
s a mesét se hallgatom.
Úgyse tetszik!

II.
Sírok.
És csak a nagy, fehér ajtót nézem,
ahol anyu elment,
és este eljön értem!
És rájöttem, hogyha nagyon mereven,
sokáig nézem azt a díszítést
az ajtókereten,
megelevenedik, és színes mesévé válva
ott a Hófehérke
és a vasorrú bába,
meg a torkos farkas,
ahogy rátámad nagymamára,
aki úgy reszket a félelemtől…

Azt játszom: mindjárt engem is bekap…
Olyan jól tudok sírni ettől!

III.
Sírok. Ha itt lenne velem anyu…
Vagy legalább a nagymamám!
Sírok, sírok,
és nem szól senki
egy szót se rám…
Mért nem kérdezik meg, hogy mért sírok?

Úgyse mondanám meg ám!

Reklámok

Read Full Post »

A késlekedő tavasz
immár nem álom;
nevetve kopog a
harkály már a fákon.
Feketerigó rikkant,
trilláz,
mint első énekes,
ujjong a cinke is
jelezvén:
él az élet, ébredez!

Read Full Post »

Vannak helyek,
ahová a gyerekek
nem mehetnek be,
még akkor se,
ha van jegyük.
Például a strandon
a női napozóba.

De ha én egy kicsit
nagyobb leszek,
és egyedül járok
majd a strandra,
akkor lehet,
hogy oda is bemehetek.

De az is lehet,
hogy akkorra már az egész
nem is fog érdekelni.

Read Full Post »

De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsangnak napján
minden kutya
bálba gyalogolna,
nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha.

Komondor kényelmes,
lassú táncot ropna,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.

Read Full Post »

Mai rossz cselekedetek
Egy:
kilögyböltem a levest
az asztalterítőre.

Kettő:
összefirkáltam a piros filccel,
hogy ne látsszon.

Mai jó cselekedetek
Egy:
segítettem anyának
összehajtogatni a ruhákat a mosáshoz.

Kettő:
segítettem anyának
új terítőt választani a boltban,
mert a régiből nem jön ki a piros filc.

Read Full Post »

A hó alatt,
a domb fölött, a domb alatt,
gyökérpalotában,
nádi szobában és odafönt,
a Hold ezüst
kamráiban,
és odalent,
a víz sötét
rejtekes öbleiben,
és odafönt és odalent,
az ég
zöldjeiben és kékjeiben

készül a picike nép,
kel a kalács, kifut a tej,
földmélyből száll a pára
a föld alatti kéményeken át
ki a világba,
elkészül-e ma
a lakoma,
puhul-e, forr-e a kása?
Keveri szaporán a kuktasereg
a grízt vacsorára.

És odafönt,
és odalent,
a holdi teremben,
a földi veremben
szól a harang, üt az óra,
cseng a harang, és kondul az óra,
és a papucsban kocsi vár, diónyi fogat
az álmodóra.

Read Full Post »

Ma egész délelőtt
kint ültünk az udvaron,
és a nagymama mesélt,
és nem szabadott közben
semmit se csinálni,
nehogy kizökkenjünk
a semmittevésből.

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: