Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘gyerekversek’ Category

I.
Most sírok. Itthagyott anyu.
Sírok és nem törlöm le a könnyemet…
Hadd lássák, hogy én most szenvedek!
És hiába dobják ide a labdát,
nem gurítom vissza…
Nem lehet.
Itt fogok ülni a széken estig,
s a mesét se hallgatom.
Úgyse tetszik!

II.
Sírok.
És csak a nagy, fehér ajtót nézem,
ahol anyu elment,
és este eljön értem!
És rájöttem, hogyha nagyon mereven,
sokáig nézem azt a díszítést
az ajtókereten,
megelevenedik, és színes mesévé válva
ott a Hófehérke
és a vasorrú bába,
meg a torkos farkas,
ahogy rátámad nagymamára,
aki úgy reszket a félelemtől…

Azt játszom: mindjárt engem is bekap…
Olyan jól tudok sírni ettől!

III.
Sírok. Ha itt lenne velem anyu…
Vagy legalább a nagymamám!
Sírok, sírok,
és nem szól senki
egy szót se rám…
Mért nem kérdezik meg, hogy mért sírok?

Úgyse mondanám meg ám!

Read Full Post »

A késlekedő tavasz
immár nem álom;
nevetve kopog a
harkály már a fákon.
Feketerigó rikkant,
trilláz,
mint első énekes,
ujjong a cinke is
jelezvén:
él az élet, ébredez!

Read Full Post »

Vannak helyek,
ahová a gyerekek
nem mehetnek be,
még akkor se,
ha van jegyük.
Például a strandon
a női napozóba.

De ha én egy kicsit
nagyobb leszek,
és egyedül járok
majd a strandra,
akkor lehet,
hogy oda is bemehetek.

De az is lehet,
hogy akkorra már az egész
nem is fog érdekelni.

Read Full Post »

De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsangnak napján
minden kutya
bálba gyalogolna,
nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha.

Komondor kényelmes,
lassú táncot ropna,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.

Read Full Post »

Mai rossz cselekedetek
Egy:
kilögyböltem a levest
az asztalterítőre.

Kettő:
összefirkáltam a piros filccel,
hogy ne látsszon.

Mai jó cselekedetek
Egy:
segítettem anyának
összehajtogatni a ruhákat a mosáshoz.

Kettő:
segítettem anyának
új terítőt választani a boltban,
mert a régiből nem jön ki a piros filc.

Read Full Post »

A hó alatt,
a domb fölött, a domb alatt,
gyökérpalotában,
nádi szobában és odafönt,
a Hold ezüst
kamráiban,
és odalent,
a víz sötét
rejtekes öbleiben,
és odafönt és odalent,
az ég
zöldjeiben és kékjeiben

készül a picike nép,
kel a kalács, kifut a tej,
földmélyből száll a pára
a föld alatti kéményeken át
ki a világba,
elkészül-e ma
a lakoma,
puhul-e, forr-e a kása?
Keveri szaporán a kuktasereg
a grízt vacsorára.

És odafönt,
és odalent,
a holdi teremben,
a földi veremben
szól a harang, üt az óra,
cseng a harang, és kondul az óra,
és a papucsban kocsi vár, diónyi fogat
az álmodóra.

Read Full Post »

Ma egész délelőtt
kint ültünk az udvaron,
és a nagymama mesélt,
és nem szabadott közben
semmit se csinálni,
nehogy kizökkenjünk
a semmittevésből.

Read Full Post »

Nagypapa nem ért a számítógéphez,
csak a betűket nyomogatja rajta,
de játszani egyáltalán nem tud.
Hiába magyarázom neki,
hogy összesen három élete van,
mert szerinte egy is bőven elég.

Read Full Post »

Hétfőn még nagy úr a hetes,
hatalma is félelmetes,
mindenkit felír, aki rossz,
mert hétfőn még minden tilos,
elbánik bárki csibésszel,
még a barát sem kivétel,
ablakot nyit, csak neki jár,
táblát ő mos, ez a szabály.

Ülni senki sem merészel,
osztály vigyázzt, ha vezényel,
jelenti a napot s időt,
és hogy ki nem váltott cipőt,
meg hogy ki hiányzik s miért,
és hány fő, akit tetten ért
titokban galacsint, ha gyúr;
hétfőn a hetes még nagy úr.

Kedden a hetes már kedvesebb,
segíthetsz neki egy keveset,
ha e kegyért cukrot kaphatott,
tőle bárki tárhat ablakot,
ám naplóhoz nem nyúl, csak barát,
és még büszkén kihúzza magát,
de későket nem ír föl menten;
kedvesebb már a hetes kedden.

Szerdán a hetes már lustul,
miénk a tábla krétástul,
hatszor is lemossuk mi magunk,
dátumot ingyen írhatunk,
legyintünk, mikor fegyelmez,
végül úgyis megkegyelmez,
már nem olyan félelmetes;
lustul már szerdán a hetes.

Csütörtökön a hetes is másol
elmaradt házit valaki másról,
ám ezalatt dolga lenne tenger,
a hetes is valahol csak ember,
mi segítünk, ez a rend minálunk,
matricáért mindent megcsinálunk,
csak a jelentésre legyen gondja:
ma egy kicsit csütörtök van, mondja.

Pénteken a hetes is már fárad,
kicsit késett, azért piheg párat,
szenvedései ma véget értek;
a hetesnek legszebb nap a péntek!

Read Full Post »

Hó, hó, friss hó,
angyalváró
gyögyehulló
gyöngyvirág-hó-

csupasz bokrok
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,

kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.

Read Full Post »

Szállj, szállj
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

Read Full Post »

A lányoknak milyen van,
tegnap óta már tudom,
mert akkor Zsoltival
kilestük ezt a kulcslyukon.
Nem érdekes!
A dolgukat ők ülve végzik el…
De jó, hogy Zsoltival mi állva szoktuk…
S van mivel!

Read Full Post »

Egyszer régen egy százlábú kóborolt a kert alatt,
100 lábnyomot hagyott hátra, amerre csak elhaladt.
Mert a százlábúnak kerek 100 lába van átlagban,
jobbra 50, balra pedig ami 100-ból hátra van.
Ment, mendegélt a 100 lábú, ám az egyik bal lába
beakadt egy ici-pici csipkebokor aljába.
Apró tövis, szúr is, döf is, a kis lábát elvágta,
így 99-re lett már a 100-as felváltva.
Nem segített szegényen sem ilyen, sem emilyen szer,
de hát azért eltotyoghat még 99-el.
Ám de másnap kora reggel rálépett egy darázsra,
s mert jobb lábát vitte le a nyúlánk fullánk marása,
így hát két lába van oda, persze így se sánta még,
ehhez így is maradt éppen 98 hátralék.
Azonban úgy fél 10 tájban felbukott egy kavicsba,
hogy a számarányt így eggyel egy kissé megjavítsa.
Ismét egyik balik lába tört ki éppen bokába,
s most már nem volt csak 97 ép láb birtokába.
Persze azért maradt elég láb amelyre ráállhat,
és a mi fogalmunk szerint nem számíthat sántának.
Ám 11 órakor rázúdult most egy jégverés,
most egy jobbik lába tört ki, hogy ne essék tévedés.
Persze így is maradt azért még elég a raktárban,
nem számíthat sántának kin még 96 láb van.
De mikor a toronyóra elütötte a delet,
megcsúszott és hasra esett, egy bal lába odalett.
De még így is egész biztos tudomásom van róla,
bár csak 95 maradt, mégse szorult mankóra.
Mégis, 37 perc múlva, csak úgy kutyafuttába,
30 jobb lábbal lépett egy cigaretta csutkára.
Nagy sistergés, hamu, korom, ez lett volna rémes kép,
ha a csikket nem taposták volna el már réges-rég.
Így maradt a 95, de sajnos nem sokáig,
mert egy szúnyog lecsipkedett egy jobb lábat bokáig.
94 maradt tehát, vagy tán nem jól emlékszem,
ismétlésül szaladjunk át még egyszer az egészen:
csipkebokor, darázs, parázs, kavics és a jégverés
hasra esés, falánk szúnyog, nincs itt semmi tévedés.
Stimmel, mindegy, gyerünk tovább, had rágjam csak át magam,
tizenegy múlt s kilencvennégy lábacska még hátravan.
Hát csak úgy ment, mendegélt, de megbotlik a szalmába,
és kitörik szegénykének megint csak egy bal lába.
Így 93 maradt, azaz várjunk, tartsunk sort,
mert az egyik törött lába közben ismét összefort.
94 az állomány, mint az előbb, ám de nézd
a szegény kis százlábúra leskelődő szörnyű vészt.
Egy lánctalpú vontató jön, ó, ha ez rátaposna,
széjjel mállna szegény pára vékonyra és laposra.
Itt is van már, hunyd be szemed. Kinyithatod. Ne, még ne!
Épp a két talp közé került, megmenekült szegényke.
Ám de lássuk a lényeget, sok részlet nem érdekes,
néhány lába úgy tört ki, hogy csak számolni érdemes:
93, 92, 91, hőőőh 90, 89, 88, 87, 86,
nyolcvanötnél a százlábú már egy kissé bicegett,
ezért egy kis gallyacskából néhány szálkát kiszedett.
Így került egy nyaláb faláb a töröttek helyére,
menjünk vissza hát a mese legeslegelejére.
De mert félek, hogy önök tovább nem fognak ráérni,
megkérdezem önöket, hogy ki szeretne rálépni.
Ön szeretne? Ön is? Jól van! Akkor rajta, tegye meg!
Elpusztult a rusnya féreg, hogy a fene egye meg!

Read Full Post »

Anyu, én igyekszem
a haragom levetni.
Ha bánt, sírok, ha viccel,
próbálok nevetni.
De hidd el nekem:
parancsra nem tudok szeretni.

Tetszik nagyon, hogy katona,
s tetszik a rangja.
Ha megszólal, zúg,
akár a templom harangja,
– de nem simogat meg úgy,
mint apué – a hangja.

Számodra nincsen nála jobb a föld kerekén,
ha rád néz, olyan leszel, mint vaj a kenyerén,
de én nem érzem apu melegét a tenyerén.

Ha játék kell, nála ezt könnyedén elérem,
ha érkezem, mint apu, úgy szalad elébem,
de én nem látom azt a sugarat a szemében.

Ha sétálunk, a kezem ott van az övében,
ha elcsúszom, megkapaszkodom az övében,
de én nem érzem apu jó szagát az ölében.

Azt mondja szeret, s csinál majd hozzá kedvet is,
hogy vele éljek. De apu jobb, ha megvet is.
Nekem ő tízszer, százszor többet ér, ha megver is.

Anyu, én igyekszem a haragom levetni.
Ha bánt, sírok, ha viccel, próbálok nevetni.
De hiába, ha megkérsz sem tudom őt szeretni!

Read Full Post »

Mihelyt jókor reggel
felszikkadt a harmat,
a méhecske többé
nem ismer nyugalmat.
Repdes ide, s tova,
virágról virágra,
majd a ligetbe száll,
majd a rónaságra.
Megnéz figyelmesen
minden virágkelyhet,
s örül, ha egy kis
mézrevalót lelhet.
Nem csügged, ha kevés
méz van egy virágban
“Sok kicsi, sokra megy”
– dúdolja magában.

Read Full Post »

Older Posts »

%d blogger ezt szereti: