Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Gere_István’ Category

Téblábolok, toporgok, várlak,
vártalak már minden zugában
a városnak, várnak, ősznek és nyárnak,
magányában üres szobámnak,
minden pillanatában
az életnek és rászedett halálnak.

Jöttél már korán is, de többnyire késve.
Céda, múló időnket herdálva.
Máskor mosolygó vággyal
a torlódó, béna autók fölött szállva,
s érkeztél néha letörten, fázva,
a tudatlan, léha világtól bántva,
de jöttél mindig.

Nem tudhattad, ki vár,
a keserű bohóc, kinek az álságos derű
az arcára fagyott, mint a viasz,
Vagy a boldog kamasz, kinek
legszebb öröme, ha veled
kiflit, szép szót megoszthat.
Egyet tudhattál: nálam a szerelem vár.

Read Full Post »

Egy kurva kavicsot nem találni
ebben a körülaszfaltozott
mogorva világban,
hogy ledobjam vele
a huhogó baglyot az ágról.
Végül az elemlámpát
feléje hajítom,
de szeme se rebben a dögnek.

Fruska beteg nagyon,
s téged hallgat
ágyában éjjel
te konok, ronda madár.

Read Full Post »

Ha nem látlak, baj van.
– Nem az optikámmal, gonosz! –
Szívem vakvágányra áll
és rossz, hajléktalan gondolatok
raknak kupéjában
a bal pitvarban, vagy hol
sárgult fényképekből
évekig hordott, rojtos mesékből
száraz virágszárból
füstölgő, pisla tüzet.

Ha nem látlak, baj van.
– Nem a szeszfokkal, gonosz! –
Nyüszítek, mint a kocsma
elé kikötött kutya
pórázommal fojtogatom magam
a parkolóóra körül keringve
míg a nap lemegy, Hold létráz
s járókelő széplelkek
néha sajnálkozva kérdik:
hol a gazdid, Kolbász?

Read Full Post »