Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Fövényi_Sándor’ Category

Fáradnak az esti fények,
hideg csövekben neonmagány,
kirakatok fölött zöldes-kékek,
sárga csordogál a bérházak falán.

Puhul a zaj, alig cikkan a villamos,
halkan billeg a körút ráncos hasán,
a szél gyűrött újságot pofoz,
bakancsát kifűzi néhány platán.

A Lánchíd fázik és összehúzza magát,
reméli, így talán befér az alagútba,
s az majd betakarja, akár egy nagykabát,
fénylik rajta a lámpaburák gombja.

A Margit-hídon Pest átmegy Budára,
ölelkezik a Deák és a Széna tér,
a holnap lassan rácsúszik a mára,
s Hold-piercinget csináltat az éj.

Reklámok

Read Full Post »

Lassan fakulnak a karácsonyi fények,
a Kisjézus ma már négynapos,
a konyhában mosatlan edények,
újra menetrend szerint jár a villamos.

Az aluljáróban használt vonaljegyek,
metróhuzat köhög ki pár járókelőt,
a nagyihoz mennek, mert
évente egyszer meg kell látogatni őt.

Vannak, akik sötét szobában ülnek,
és valami sajog ott a baloldalon,
de legszebb csészéjükbe szűrik a teát,
várva, hogy Isten kopogjon az ablakon.

Read Full Post »

Én ma este a szívem díszítem fel,
sok tarka cukormadárral aggatom tele,
tudom, az egyik majd lágyan énekel,
íme az ember, kinek mégis van Istene.

Én ma este mindenkit szeretni fogok,
kibonthatatlan csomagba rejtem rossz emlékeim,
ha valahol nincstelen gyerek zokog,
mosolyommal szárítom fel szeme gyöngyeit.

Én ma este felveszem hófehér ingem,
az asztalfőn fog ülni Anyám, Apám,
ekkor mellkasom majd felfeszítem,
lássák amit nem bír elmondani a szám.

Én ma este ígérem, csak nevetni fogok,
mert a boldogság oly ritka vendég nálam,
s ha odakint a város ezernyi fénye felragyog,
hogy ne fázzon, ráadom bolyhos sapkám, sálam.

Én ma este remélem élek néhány percet,
mert kulcs lettem a nagy titkok ajtaján,
kinyitom baloldalon ezt az öreg termet,
hogy az égre reppenjen a sok cukormadár.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: