Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Fehér_Ferenc’ Category

Régóta barangol, s most megáll:
kenyérmorzsámra rátalál.

Nézem: ily örömet elbír-e?
Elviszi-e hát télire?

Mint sokszor én is, birokra kel,
s tán meg is szakad majd, hogyha kell.

Lám, megfeszül, gürcöl tíz helyett,
s csak én látom: épphogy kecmereg.

Egy perce? Időtlen küszködik,
rajta is veríték gyöngyözik.

Hallom is, mint liheg, fuldokol,
s messzi, messzi a hangyaboly.

Csupa szándék, erő, értelem,
s elrejti a kerti végtelen.

Egy morzsa…Más észre sem veszi.
Egész kenyérdomb őneki!

Nem nézhetem már. Mint szép kegyet –
elé egy egész héjt vetek.

…Mint kire a nagy ég ráborul,
most szenved óhatatlanul:

“Ezért küszködtem, hát ezért?”
S cipőmbe veri csöpp fejét…

Reklámok

Read Full Post »

Nem a mesét – hangulatát,
nem a zsályát – bódulatát,
nem a búbost, nem a banyát,
csúcsán csak a mesék havát.
Nem a sárkányt, csak azt magát,
felhősúroló csodálatát.
Nem a bűvös ráolvasást –
szavakban a kénes varázst,
nem a nádast, nem a betyárt,
csak a szót, “hol madár se járt”.
Nem a duhajt – indulatát,
nem a csizmát – csak a nyomát,
nem a csárdát – gerendafát,
ütögető ősök dacát.
Nem a vásár szennyét, porát,
népét csak, a vásárfiát,
nem a gémest, csak a tájat,
küszöbét csak, s nem a házat,
nem a mázolt árnyas szobát,
csak azt, ami benne fog át,
nem a teknőt, nem a kovászt,
dagasztáskor csak a fohászt,
nem a cipót – csak az anyát,
kenyérszelő mozdulatát,
nem a pattogató rostát –
cseresznyevirágú bolyhát,
nem a kocsit – saroglyát,
nem a kovát – tűz szikráját,
nem a pipa rézkupakját,
csak a vén ujj bölcs nyugalmát.
Nem a kendes öregeket,
csak a sírig-szeretetet,
nem a lapos temetőket –
hantjukon az őszidőket,
gyalogútnak nem a porát,
csak az előttem járt nyomát.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: