Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Emőd_Tamás’ Category

A könyvesház kék ablakából látni,
hogy jön az est az országúton át,
ködöt füstölnek, párát eregetnek
künn a kémények és benn a pipák.
A polcokon ó-könyvek díszelegnek,
sok titkos írás, ábra, jel, betű.
S a csillagok szigorú mesterének
arcára hull az alkonyi derű.

A Hold kisüt. Kopernik barna képe
mosolyog most a homályos falon.
Sárga pergamen, lúdtoll, lila ténta:
pár tompa folt az íróasztalon.
A Hold ragyog. Bólongat már a bölcs agg,
a kemencében is szunnyad a szén,
a a vén magyar szent lelke áthajózik
a csillagok és számok tengerén.

Reklámok

Read Full Post »

A város alvó szíve úgy üt,
mint egy öreg, zenélő óra,
csukott csárdák ablaka csillan,
és fény szitál a téli hóra:
Miatyánk légy velünk.

A ködön át lompos, nagy árnyék
surran sötéten, suhog lustán –
urak, úrfiak, lump diákok,
éjféli szél kószál az utcán;
Miatyánk légy velünk.

Holdas fény hull a ház falára.
Kong egy harang. Mivégre kongat?
Ma éjjel éber minden élet,
holnap szomorú lesz a szombat:
Miatyánk légy velünk.

Tavaly, ki tudja, hol mulattunk?
Tavaly, ki tudja, kit szerettünk?
Keresztet vet a kassza hölgye,
fakó füst szárnya leng felettünk…
Miatyánk légy velünk.

Tavalyi bor, tavalyi mámor
kifogy lassacskán, búsan, békén,
vörös lámpák és sárga lángok
lobognak lenn az utca mélyén –
Miatyánk légy velünk.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: