Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Devecseri_Gábor’ Category

Illatszer, illat, tarkaság,
nevetés, ékszer, mandula,
harangkondulás, rózsa-ág,
szalagos kislány mosolya,
forrás és jeges kakaó,
csatatér, medve, ibolya,
nárcisz és ólomkatona,
szemüveg, füst, vonat, hajó,
pitypangpehely, láng, kaloda,
lábfájás, kancsó, kanyaró,
tüsszentőpor, sötét szoba,
akadémia, hintaló,
bakugrás, filozófia,
,,szeretlek” és ,,többé soha”,
és ,,nincs-e valami bajom?”,
s hajótörött a tutajon
és tündérkisasszony haja,
s borospohárban zöld manó,
s többször dobogva elhaló
visszhang, kupola, koponya,
kékinges lányok kórusa,
ridegség, szenny, rosszakaró,
szivek oltárán áldozat,
s az egész lélek-kavaró
vér-ontó s -osztó köd-tömeg;
mely, míg szived nem érti meg,
míg még csodálod, tartogat
és őriz. Mi ez? A világ.
Mire megérted, már kivág.
Nincsen semmi szüksége rád.

Reklámok

Read Full Post »

Őszibarackvirág
püspökszínű szirma
szentbeszédet írna,
földi szentbeszédet,
eget nem hazudva,
sem égre, sem földre,
csak azt mondva újra
szép kenetes hangon,
hogy ami van, az van,
legyek áhítatos
minden pillanatban,
tiszteljem a létet,
élvezzem a szépet,
érezzek már minden
szóban szentbeszédet
s az eső zajában,
s a fűben, s a fában,
madarak tavaszi
barbár imájában
és az ő ünnepi
szirom-lilájában.

Read Full Post »

Füge, ha csobogni tudna,
forrás, hogyha megérhetne,
öröm, hogyha sikongatna,
fájdalom, ha nevethetne,
ezüst, ha válna gyümölccsé,
ért szilva, ha olvadt fémmé,
szél, ha fésüli a nádat,
te, ha pusztán elképzellek,
én, ha vágyom teutánad,
szivem, ha születik benned,
értelem, ha túlmutatva önmagán
tébolyba csapna,
féktelenség, ha szelíddé,
teljesülne végtelenné,
folyó, ha árad a holdba,
hold, ha lányhangon dalolna,
éj, ha fekete vizével áraszt el,
s csillagi fénnyel
testeddé vált völgyet-halmot,
nyárfa, mely felhőkig ér fel,
tenger, mely fülembe fér el,
fecske, bordám közt ki fészkel:
ez a hangod.

Read Full Post »

Ó, szép lehet az epedés;
volt benne részem nem kevés,
elérhetetlenért;
s a teljesülés gyönyörű:
vágy hal, s születik a derű;
íly percet is megért
szivem már sűrűn. De talán
legszebb, ha játszik fény meg árny
s a vágy már visszatért,
pedig még el se szállt, s szelíd
örökléttől ujjong e szív,
mit megkap és nem ért.

Read Full Post »

Itthon vagy-e kedves, itthon-e?
Szíved a szívemhez hajlik-e?
Kezed a kezembe simul-e?
Ha simul, ha hajlik, tekints le.

Magas hegy tetején sziklaszál,
sziklaszál tetején cifra vár.
Cifra vár, sziklaszál, meddig áll?
Tovább él náluk e madrigál.

Mint a zúgó erdő, a szívem
nem csendesül el, csak szíveden.
Fentcikázó sólyom a szemem,
szemed sugarában megpihen.

Read Full Post »

Befejezni a napot szépen,
bízni az óra örömében,
az álom hajóján kivárni,
szeretteinknek jót kívánni,
élőnek, holtnak, szeretteink
szeretteinek szép rend szerint
örömet kívánni mindahánynak,
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kívánni az örömnek.

Read Full Post »

Ha elmész, ne mondd azt, hogy „Elmegyek.”,
még azt se, hogy „Megyek, de visszajövök.”,
csak „Visszajövök.”. Azt az undokságot,
hogy közben elmész, ebből is tudom.

Lásd, a temetők kapuján
ízlésesen, és a közbeeső
halálra való minden célzás nélkül
csak ennyi áll: „Feltámadunk”.

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: