Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Ágh_István’ Category

Nekünk nagy ez a ház fiam,
az ürességtől megreped akár a téli ég,
kicsi hízót ölünk, kicsi lábasba főzünk,
kicsi életet élünk édesem,
csak ez a világ olyan végtelen,
s te vagy legtávolabb.
Ha látom az árva tányérokat fiam,
mindig rád gondolok,
ha látom a nagy bödönöket,
a nagy fazekakat,
te jutsz eszembe.
Ha látom a harmadik ágyat,
kicsordul a könnyem,
ha végigmegyek kamrán és szobán,
világot jártam érted azt hiszem,
hogy megtaláljalak.
Ha csillag lennél, látnálak fiam,
ha csillag lennél, kisütnél minden este,
nem feküdnék le oly korán,
kiállnék a kapu elé,
ahogyan várni szoktalak.
Könnyembe rejtenélek el,
te legszebb fényű csillagom,
hosszan néznélek, hogy behunyt
szemem mögött is lássalak.

Read Full Post »

Jobban hiányzom erkélye madarának,
keze sem melegebb,
mint ez a vasnyelü kés kezemben,
ha egy utcai lámpa
több kedvességet áraszt,
mit keressek mellette, mért szeressem?
Már csak pusztulnom lehetne miatta,
akit magammal fölcseréltem, úgy szerettem,
hát elhagyom pofon, ölelés nélkül,
hogy légzését is elfeledjem.

Read Full Post »

hóesés
mennyek könnyebbülése
az Isten szívverése
zizergő csöndben
alig hallható
a lassú tempó
fehér altató

csicsíja csíja
álom téli álom
csak e lüktetés
mindenütti ágyon
világűröm
hidegéből kinyújtja
meleg kezét
bár jég az inge ujja

amíg pulzusán
cinke ringatózik
ujja hegye
vörösbegyével szólít
elsimogat
szörnyeimtől szelíden
e zord Atyából
édes Anyaisten

Read Full Post »

Zöld nyárson tányér sárgaréz
mérlegén fekszem mályva-ég
paradicsomföld közt lemért
lélek a súlyom semmiség

mint darázs szárnyán milligramm
virágpor megragadt arany
sugár gombostűhegye csak
de békességem súlyosabb

a mező zöld tonnáinál
mit dörgő gulya kerge nyáj
traktor nyom s leszálló madár
míg kapros kertben nő kapál

hajló Vénusz nyíló titok
óriás zöldben tűzpiros
karton parázna nyers idom
a napraforgó ráforog

szerelmesen hétszáz ággyal
közepén selyemruhásan
meddő szűz szenved magában
könny kékellik a hajában.

Read Full Post »

A szaggatott tücsökzene
éjszaka lélegzete
kinti bodzabokoré
benti alvó asszonyé
bevilágító csillagé
kifehéredő ágyaké

ahogy az óra peng vele
s a ráhangolt szív üteme
együtt a hallgató kutya
álmával ahogy a Duna
megáll s a túlparti füzes
sötét csöndjétől légüres

akár a világegyetem
isteni lélegzete lenn
teremtés előtti után
mintha e hang lenne csupán.

1991

Read Full Post »

Ne szállj le fekete madár
a sárga lombú fára
november van, legyél
hazám fekete polgára,
fölosztottam a temetőket
síronként más az ára.

Figyellek fekete madár,
mert te rám nem figyelgetsz,
rászállsz a sárga lombú fára.
Cigarettázom, eszem, megfigyellek,
ráköhögök ingem gallérjára.

Megyek a gyászmenetbe,
fekete feketéhez,
hazám fekete polgárai
halottak nemsokára,
mint ama fényképészhez,
megyek a gyertyafényhez
aki orromat dorgálja.

Elvesztettem fekete madár
mindent, mi kellett volna,
mellettem úgy szakadt le a nyár,
mintha csak dolga volna.
Síronként más az ára,
apám kulcscsontja,
apám koponyája.
Ne szállj le fekete madár
a sárga lombú fára!

Read Full Post »

Olyan este, mint a többi,
flörtök, flancok, csillagok,
kapuk, falak,
meg betörni való tükrök, ablakok,
mint a többi estén, polcok,
a cipőd sem változott,
kötőid ma is kioldod,
karodat lelógatod,
máshová mész, mint a fáradt
utolsó villamosok.

1978

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: