Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Ady_Endre’ Category

Inségemből hozzád
fohászkodom sírással,
akarod, hogy jó legyek:
a szememet csókold,
hadd lássam a mélyben
az elásott kincseket.

Álomban szegődött
hozzánk és kék lángokkal
lobogott a szent arany.
Te adtad az álmot.
Merre az arany-mély?
Mutasd meg, hogy merre van.

Ha meg nem találjuk,
ha csak fázva didergünk:
lesz-e nekünk szent napunk?
A szememet csókold,
hadd lássak, hadd lássak,
mert bizony elkárhozunk.

1906

Reklámok

Read Full Post »

Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba.
Elment, nem látom többé már soha,
elment, nem látom többé már soha.

Egy virágot a pamlagon hagyott,
megölelem az ócska pamlagot,
megölelem az ócska pamlagot.

Parfümje szálldos csókosan körül,
lent zúg a tenger, a tenger örül,
lent zúg a tenger, a tenger örül.

Egy Fárosz lángol messze valahol,
jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
jöjj, édesem, lent a tenger dalol.

A daloló vad tengert hallgatom,
és álmodom az ócska pamlagon,
és álmodom az ócska pamlagon.

Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
dalol a tenger és dalol a mult,
dalol a tenger és dalol a mult.

1906

Read Full Post »

Egy félig csókolt csóknak a tüze
lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
sírva szaladunk
s oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
megbékült holtak,
de kell az a csók, de hí az a tűz
s mondjuk szomorúan:
holnap, majd holnap.

1906

Read Full Post »

Megállok pihegve, űzetve,
ugrani nem fogok tüzekbe,
ugrani már: soha már.

Megállok, s úgy állok, úgy állok,
miként a három szent királyok,
kik Krisztustól jöttenek.

Pokoltokból semmit se hoztam,
s amim csak volt: szét-elosztoztam.
S nem kell nekem semmi sem.

Állok egy kifosztott lélekkel,
drága, megrabolt emlékekkel,
de siváran, savanyun.

Adjatok egy jobbik világot,
s akkor talán másképpen látok,
de adjatok: de hamar.

És különben mindennek vége,
megállni: sorsom tisztessége,
s ugrani már – soha már.

1916

Read Full Post »

Ady és Léda

Áldott csodáknak
tükre a szemed,
mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
mesterasszonya
az ölelésnek.
Áldott ezerszer
az asszonyságod,
mert engem nézett,
mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
nagyon szeretlek,
s mert engem szeretsz:
te vagy az Asszony,
te vagy a legszebb.


1905

Read Full Post »

« Newer Posts

%d blogger ezt kedveli: