Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for the ‘Ábrányi_Emil’ Category

A gyöngéd lelkü asszonyt,
csak azt tudom szeretni!

A tiszta lelkü asszonyt,
a hűségére büszkét,
akit pirulni késztet
a szép, nemes szemérem,
bár nem tapasztalatlan:
csak azt tudom szeretni!

Csak azt tudom szeretni,
aki hibámat látja,
és mégis megbocsátja,
szelíden megbocsátja.
Csak azt tudom szeretni!

A gyöngéd női lelket.
Az irgalomra hajlót,
a bájosan türelmest,
a nyájasan mosolygót,
a bajban is vidámat:
csak azt tudom szeretni!

1897

Reklámok

Read Full Post »

Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon csaknem kitör.
Ó, hányan vannak a világon,
kiket nehéz bánat gyötör…
Szegények, ennyi boldogságot látva
önsorsukat fájóbban érzenék.
Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,
hogy társamul téged adott az ég!

A sors irigy a boldogokra,
gyötörni őket lesbe áll,
s én üdvömet féltőbben óvom,
mint gyönge fészkét a madár.
Nem! Mit se vallok! Szótlan hordja titkát,
hallgatva őrzi kincsét e kebel.
Olyan a lelkem, mint a tenger árja:
legnémább ott, hol gyöngyét rejti el!

1883

Read Full Post »

%d blogger ezt kedveli: