Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2016. január

Elfogyhatatlan
bennem az alázat,

minden semmiségnek
építek agyagból házat.

Elfogyhatatlan
bennem a kín,

de csak magamra mutogatnak
gyűrűkkel kötözött ujjaim.

Elfogyhatatlanok
bennem az arcok,

görbeségük fölé
aranylámpást tartok.

Elfogyhatatlanok
bennem a kések,

szögletes jelekké hasítják
a gömbölyű létet.

Reklámok

Read Full Post »

Elmúlt az ünnep, fáradt a város,
sötét szobákban kopott fenyők,
bús gyertyacsonkok és álmos mackók,
bádog vasutak és törött hajók,
künn hull a hó az ablak előtt.

Künn hull a hó. A nagy erdők alatt
mint néma árny oson a róka.
Surran a patak mohos híd alatt,
sziszegő szél sepri a partokat,
s dúdol magának tegnap óta.

Régi a dal és régi az ünnep,
a tél havas csókja most meleg,
és tiszta, mint a szálló, szűzi hó,
mint az imádság, a legutolsó…
Itt nem múltak el az ünnepek.

Read Full Post »

Fáradnak az esti fények,
hideg csövekben neonmagány,
kirakatok fölött zöldes-kékek,
sárga csordogál a bérházak falán.

Puhul a zaj, alig cikkan a villamos,
halkan billeg a körút ráncos hasán,
a szél gyűrött újságot pofoz,
bakancsát kifűzi néhány platán.

A Lánchíd fázik és összehúzza magát,
reméli, így talán befér az alagútba,
s az majd betakarja, akár egy nagykabát,
fénylik rajta a lámpaburák gombja.

A Margit-hídon Pest átmegy Budára,
ölelkezik a Deák és a Széna tér,
a holnap lassan rácsúszik a mára,
s Hold-piercinget csináltat az éj.

Read Full Post »

Úgy várlak, mint a beszélőre
a hitvesüket a rabok,
hogy elmondhassák nagy lihegve
a holnapot, s a tegnapot.

Elmondhassák bűneiket,
kit raboltak, kit öltek el,
elsősorban önmagukat,
az őrület kezeivel.

De ahogy jössz a folyosón,
egész a rácsokhoz közel,
minden bűnömet elfelejtem,
csak azt tudom: megérkezel.

Read Full Post »

Romos ház falán szél vacog
rángat egy törött ablakot
ajtón a rozsdás zár mögött
ezüstpókháló nyöszörög

szúette rajta a keret
fakó emlék az ágy felett
a legszebb napunk mosolya
arcunkra dermedt fintora.

Read Full Post »

bármit is teszek
magam folytatom
szótlan üzenet
mögöttem a nyom

tűntöm éjében
nagyon egyedül
tétova létem
mint a szél elül

Read Full Post »

Hagyta megfeszíttetni
egyfiát az Isten.
Hűsítő esőt sem szórt,
hogy kínjain enyhítsen.

Hangja: az ég nem dördült,
nem küldött villámot.
Azóta is belengi
por: közöny a világot.

Read Full Post »

« Newer Posts - Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: