Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2015. október

A házak és a lelkek csendje jön,
a béke száll nagy, szürke lepedőn.

Bús táj fölött, bárányfelhők alatt
ezüstöt önt az estbe a harang.

Ballag a nyáj, elbődül boldogan,
már minden lélek s kapu tárva van.

A mezőkről az illat lopva jár,
most legbujább, mert elmúló a nyár.

A padokon pipázás, mély a csend,
a kutak gémje kék magosba leng.

A tetőn a nap arany csókja ég,
ó nap, derű, öröm! Maradj ma még!

Reklámok

Read Full Post »

A tévé kékes bársonyával
kibélelt világ
elfelejt és nem örül,
ha emlékezem rád.
Pedig éppen ötven éve
a béketűrés népe
fellázadt és maga ment
a sorsának elébe.

Fekete-fehérben menetelt szépen
a kritikus tömeg,
hitét a kínzókamrák
sötét híre sem törte meg.
Itt nem számít a rang,
hiába jön majd ezer tank.
Ötszáz éve mindenkiért
kondul a harang.

Tiszta voltál, büszke, vad,
nem adtad egykönnyen magad.
Rólad beszélni sem szabad,
1956

Tiszta voltál, büszke, vad…

Piros a vér, az eskü fehér,
de a gyom bizony zölden virít.
Sekély sírodat őrzik, nehogy
ledöntsd a Pokolnak kapuit.
Ha elérhetetlen, szent a cél,
az elbukás is ünnepély.
Néhány nap és kiderül,
hogy az ember mennyit ér.

Tiszta voltál, büszke, vad,
nem adtad egykönnyen magad,
rólad beszélni sem szabad,
1956

Tiszta voltál, büszke, vad…

A tévé kékes bársonyával
kibélelt világ
nem érti, hogy miért kéne
emlékezzen rád.

2006

Read Full Post »

A félig nyitott ablakon
behajol a szél a szobába,
a világűr csendje, magánya.

A bútor szögletétől
a légi fellegekig
és az égi csillagokig
a csend vonulása lakik.

Rozsdája
a lárma.

Read Full Post »

Negyven évig kínban élni,
adósságban evickélni,
mindig, mindig másba fogni,
végül szépen összerogyni.

Mégis mindig talpra állni,
éjjel kávéházba hálni,
nappal mindig álmodozni,
soha semmit összehozni.

Ma hevülni, ma kihülni,
közbe szépen megvénülni,
ellankadni, elhallgatni,
mindig másnak helyet adni.

Vén bűnöket szánni-bánni
és az útból félreállni,
a jövendőn keseregni
és a múltat nem feledni.

Néha titkon egyet sírni,
néha egy kis verset írni.
És kínlódni és szeretni…
És örökké reménykedni.

Read Full Post »

Ha most találkoznánk, egy napra csak,
már pontosan tudnók, mit kell csinálni.
Már nem volnának itt fölösleges szavak:
lemúltak a volt élet álvitái,
a sértődés, a becsvágy, a háló, melyben éltünk.
Fölösleges harc volt, reménytelen.
Mit számitana már a győzelem?
De fájni tud ma is a vereségünk.

Ha most találkoznánk, egy napra csak,
már tudnánk pontosan. Csak egy találkozásra!
Nem volnának fölösleges szavak,
ha egyszer eljönnél. Hiába kérlek.
Ami belőlünk megmaradt,
csak mint a minden dolgok fizikája,
csak mint a mozgás, az anyag:
valami algebrai kivonat,
egy elmulhatatlan érvényü képlet.

Read Full Post »

Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.

Read Full Post »

Árnyékos vadvizek
partjain nő a sás.
Áll a nád, napokig
nyomja a hallgatás.

Egy bíbic elsuhan,
part mentén fölragyog.
Néha nagyot kiált:
visszhangzik rá a domb.

Árnyékos vadvizek
partjain nő a sás.
Áll a nád, napokig
nincs más vigasztalás.

Read Full Post »

« Newer Posts - Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: