Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2012. július

Ültem rakott asztalodnál,
borod igen jó vala;
hogy pinczéd legjobb rendben van:
meggyőződtem általa.
Utaztam a szekereden,
megnéztem az aklodat;
gyönyörű szép a ménesed,
van sok telivér lovad.
Dohányod jó, – pipatartód
valóságos múzeum;
az ember nem is sejtene
ennyi műkincset falun.
Feleséged, leányaid
zongoráznak gyönyörűn,
fegyvertárad kincseinek
az ember szíve örül.
Ekéd, szántóvető géped
a korral szépen halad,
minden sportsman kifogásán
túl van kopód, agarad.
Angolkerted, üvegházad
növényzete ezernyi;
de könyvtárt az egész háznál
nem bírtam felfedezni.

1860

Reklámok

Read Full Post »

Már este előkészülőben voltak,
a rozsszalmából kötelet sodortak,
a szalma elébb jó ideig ázott,
hogy ne törjék az erős mozdulások,
a kasza fenve, markot les a sarló,
és meztéllábról álmodik a tarló,
lepihenőzve várták, nyugva bajjal,
hogyan ébreszti szándékuk a hajnal,
én este már a követőjét tudtam,
úgy álmodtam, hogy alig is aludtam,
és jött a kasza íves suhogása,
a szálanként hasaló búza sárga,
s mint aki Istent kérte napra kölcsön,
lágy ritmus ringott marékban a földön,
s hogy maradjon a kalász-sárga nyárból,
az izzó nap is vesztett iramából,
kész csoda volt meghajladozva menni,
s mert én se, így hát nem fáradt el senki,
már nem emlékszem rá, hogy épp lelépték,
de pont középre húzódott a mérték,
s a hajnaltól az estig tartó béke
vegyült a tarlót őriző kepékbe,
a tábla végén kilestem a fákat,
hogy miként őrzik tikkadtan az árnyat,
a tövüknél kis öblöt földbe véstek
a vizet bújtató cserépedénynek,
én szóra vittem, lesve hogyan békül
a porba mártott arc a hűs edénytől,
a munka ment, a verő nap se bánta,
hogy rákapott az izzadtság szagára,
a csöndet lestem, s nem értettem végképp
a nagy fáradtság hogyan is lett szépség,
és haza tájt csak két tehenünk se tudta,
hogy miként kapott szekerünk az útra,
és mint akik a felhők szélén járnak,
friss fuvallatnak éreztem az ágyat.

Read Full Post »

Ma egész nap csak téged szerettelek.
Közben firkáltam, olvastam,
egy legyet is fogtam
a görögdinnyén,
de eleresztettem.

Ma egész nap csak téged szerettelek.
Fürödtem a folyóban,
feküdtem a napon,
és homokot csurgattam
az ujjaim közt.

Egy táskarádió rém dolgokat kiabált,
de a biciklista elszáguldott vele.

Ma egész nap csak téged szerettelek.
Szívemben tisztaság volt és béke.

Read Full Post »

Sohase láttam csillagot lefutni
a szelíd égről nyári éjjelen.
Kék hegyen túl a Nap ha megjelen,
felugrom néha ablakom becsukni,
és káromolom sírva a napot.
Kegyetlen úr! Ha fényed nem adod,
meleged sem kell! Védj meg tőle négy fal!
És megbocsájtón rámborul a hajnal.

Read Full Post »

Más kincset adott volna érte,
vagy sok álmatlan éjszakát.
Te a pocsolyának odadobtad
– csak úgy –
kis cigarettavégen
az ajkaid nyomát.

1959

Read Full Post »

Szomorú az esőleső,
mert eső semerről se jő.
Se keletről, se nyugatról,
már a béka se kuruttyol.
Potyára nem kuruttyolhat,
ha nincs udvara a Holdnak.
Minden este mért vesződnék,
ha nincs szavahihetőség.

Már a csacsi sem iázgat,
viszi, mit a juhász rárak.
Kétoldalt a batyu, mintha
két lecsúszott púpja ringna.
Makacs állat, nem hajt térdet,
azért nem megy el tevének.
Se tevének, se zebrának;
türelmesen poroszkálgat.

Dörren az ég, jön az eső,
jókedvű az esőleső.
Felhő föd el napot, holdat:
boldog békák kuruttyolnak.
Villám cikkan, zápor paskol
hol keletről, hol nyugatról.
Szól a szamár: csacsiságnak
tartanám, hogy most iázzak.

Read Full Post »

Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.

Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz ,
akiért, s csak azért?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér?

Kell, te legyél,
ki Nap lesz éj után,
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény.
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé.
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.

Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért),
–  az minden a miénk,
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét.

Ki szívét osztja szét…

Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.

Ki szívét osztja szét…

Ha félsz, gyere bújj mellém
szívem, szívedhez ér.

Read Full Post »

« Newer Posts - Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: