Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2012. március

Éjfél felé az ég alatt
oly hangulat esett le rám,
hogy fenn az ég az óceán,
s a csillagok aranyhalak.

Reklámok

Read Full Post »

Egry Artúr: Te

Mit mondjak néked, rólad el?
Hogy kenyér vagy? Búza?
Barna rozs cipó,
miből maszatos képű
kisgyermek enni kér?

Mit mondjak néked, rólad el?
Hogy víz vagy, puha kristály?
Egy forrás, amely odakint vár,
s csacsog, de soha nem felel?

Mit mondjak néked, rólad el?
Hogy te vagy az a szó?
A szerelmes és megátkozó,
megnyugtató és mindig változó?

Mit mondjak néked, rólad el?
Csak annyit: jó, hogy létezel.

Read Full Post »

Leszek a barátod,
játszom játékaid,
elnyúlok és elnémulok veled,
sírom bánataid,
örülöm örömeid,
mindenem megosztom veled.

Ahogy fordulsz, fordulok én is,
amit tudsz, még megtanulom,
ahová állsz, oda húzok én is,
amennyit bírsz, azt én is kibírom.

Ha szeretsz, szeretek veled,
ha gyűlölsz, gyűlölök híven,
úgy nézek, ahogy te is nézel,
megyek, ha elmész innen.

Jegyben a sötétséggel járunk,
ha énekelsz, dúdolom veled,
,,de szép esők hullanak ránk,
s már szeret, aki szeret…”

Ha hajnalban ébredsz, én is felkelek,
ha koldulsz, én is megteszem,
ha elszégyelled árvaságodat,
én is lesütöm fejem.

Ha zászlódra sorsodat húzod,
bizton én is aláállok,
s ha vágányra fekszel, melléd tolakszom,
hogy láthassam gyönyörű halálod.

Aztán elnémulok én is veled,
mint egy éjfél utáni állomás,
és reggel csak üres üléseken ülünk,
és folytatódik ez az utazás…

Csak sodródunk, merre az ég vezet,
egy beláthatatlan pusztaság felé,
hol egy kóró a legszebb virágunk,
ahol mindenünk a másiké.

De onnan már nem megyünk tovább,
leszállunk és végső helyünkre lépünk,
és egyszer még összekacsintunk,
és már nem mondjuk el, mennyire félünk.

Read Full Post »

a szavakat ki nem mondani könnyebb
könnyebb nem írni le a sorokat
félig olvasva becsukni a könyvet
kihúzni azt, ami még megmaradt

nem járni végig ezt a hosszú völgyet
és félrehúzódni a gondolat
elől, mielőtt testet ölthet
hunyt lélekkel várni az ég alatt

mert ismertünk minden történetet
bárcsak lehetne ezt itt nem ismerni
hogy milyen úton és merre vezet

nem tartani már számon azt, hogy mennyi
indulat nélkül nézni, hogy pereg
perc, nap és év, minden és semmi, semmi

Read Full Post »

A tulipánon átsütött a nap,
ráhullt a hajnal drága fényesője,
s a rózsás árnyat úgy ernyőzte szét,
hogy fellobbant a pázsit selyme tőle.

A méhecskedongásos kert ölén
pirosan izzott melegmézű kelyhe,
ágaskodott a boldog tulipán,
hogy még jobban az ég felé emelje.

Úgy éreztem, felém is integet,
amint a rezgő szellő simogatta,
elég magasra tartom-e szívem,
hogy átsüssön az élet fénye rajta?

Read Full Post »

Elkezdett esni és esőt leső
szemem alá pattant egy csepp eső.

Egy cseppet sem haragszom érte, sőt,
köszönöm szépen ezt a csepp esőt.

Amint gurult, behúnytam a szemem,
oly rég nem sírtam, édes Istenem.

Read Full Post »

suhogó fenyők őrzik a titkot
ki járt erre
ki tűnt el itt-ott
ki hagyott nyomokat
a zöldellő fák alatt
ki olvasztotta el
a téli nagy havakat

suhanó felhők őrzik a titkot
merre tűnt el
ki bújt el itt-ott
merre vitte a tél szelét
vizek felett
merre kergette
a téli nagy hideget

simogató fények őrzik a titkot
honnan érkezett
ki tűnt fel itt-ott
ki fakasztott a fákon
pattanó rügyeket
ki súgta meg nekünk
az élet újjá született

Read Full Post »

« Newer Posts - Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: