Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2011. február

Tavasz borít virágba? Rág a fagy?
Fakóra perzsel július heve,
vagy benned zsong az ősz gyümölcsleve?
Te élsz, s az élő fának ága vagy.

Madár ha száll rád, bármi a neve
és földre hajtó súlya bármi nagy,
meg nem zavar, nyugodtan várni hagy:
úgyis elröppen, tudod eleve.

Te légy derűs példám, ha vakmerő
varjú telepszik rám és egyre fent ül,
míg szörnyű súlya földre teperő:

tudjam, hogy mégis elszáll, s terhe mentül
alább nyomott, annál több az erő,
mellyel alázott ágam visszalendül.

Read Full Post »

Ha ködcihák közt kel a nap a dombon,
s úgy szöszmötöl, mint ki ébredni rest még,
ha sárga rongyok szakadnak a lombból,
és csipketea-pirosak az esték.

Ha a mozdonyok füttye is erősebb,
a füstjük végigleng a Sóhaj-allén,
és dérfátylában a kegyetlen ősznek
fejet hajt már az utolsó krizantém.

Ha a szél szabadrablása a kertben
a bokrokat, s gyümölcsfát mind kifosztja,
kapor, kamilla hever leteperten,
a tető sír, zörög a pőre bodza.

Az ember, ha a kályha feldorombol,
csak ül, hallgat, halottaira gondol.

Read Full Post »

Megládd, megint futunk a berken át,
feledve tél jegét,
a záros kert-ajtón, s a kerten át,
ha felszikkadt a rét.
Most hűs estére hűsebb éjszakát
borít fehér sötét,
de majd megint futunk a berken át,
s fogjuk köröskörül az almafát,
feledve tél jegét,
ha felszikkadt a rét.

Read Full Post »

Valami volt a hó alatt,
ami megállt a sarjadásban,
mert korán jött napsugarak
csaptak meg minket, mint az áram,
hökkenve engedett a hó,
s amit takart, az égre tárta,
pedig csak lassan oldható a fagy,
korántsem egy csapásra.
Nem volt egyéb a ragyogás,
mely pórusainkból kiserkedt,
mint elhibázott ráadás,
hisz előlegben érkezett meg,
sietős áldását a fény
áldatlanul ránk záporozta,
s kifeslett a szirmos remény,
mielőtt szárba szökkent volna.

Read Full Post »

felázott rossz utakon idetévedt kicsi ember
reszketünk: nem tudhatom én se nincs-e nálam fegyver
s mi hívott: meleg alom rejtett vacok közös rongya
vagy csak a híg patanyom s lesz-e barlang lesz-e horda
vagy csak a nyíló kezek ez a félig kinyílt lélek
amiből nem ismerek csak annyit hogy én is félek

Read Full Post »

Ökölbe szorított kézzel alszom,
de kedves, rád én nem haragszom:
ökölbe szorított kézzel alszom.

Tündöklik, rezeg, ráng roskadozva
idegrendszerünk mimózabokra:
tündöklik, rezeg, ráng roskadozva.

Így élünk. Tetőtől talpig fényben.
Sem Isten, sem ember előtt térden!
Így élünk. Tetőtől talpig fényben.

Read Full Post »

Váratlan zápor zengett át a tájon,
mint szeretők között a hirtelen
pörpatvar, mely csak arra jó, hogy fájjon
és még forróbb legyen a szerelem.

Nagy árnyak ingnak, s apró tüzek égnek
a serdülő és könnyes pázsiton.
Az ördög veri asszonyát, s az égnek
egyik fele nevet a másikon.

Tornác kövén egy kitámasztott női
esernyő guggol, mint barna kutya.
A kerti lombot látni szinte nőni.
Megtört fű csúcsán lógáz a csiga.

Tapadva himbál, lassan nyúl ki szarva
s az érzékeny világba ágazik.
Most megrázza magát egy fiatal fa,
s egyszerre szökőkúttá változik.

Itt is egy, ott is egy… minden kicsi szélre
megremeg és könnyekbe öltözik.
Ideges az egész táj, mintha félne
a gonosz nyártól, mely érkezik.

Read Full Post »

« Newer Posts - Older Posts »

%d blogger ezt szereti: