Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2010. július

Ne bánatot okozzak,
mindig örömöt hozzak,
ha visszajövök hozzád,
ne legyen sírós orcád.

Úgy örvendj, úgy nevessél,
asztalhoz vígan tessélj,
ne bánatot okozzak,
folyton örömet hozzak.

Ha a világot hoznám,
lennél megértő hozzám,
ha pedig csak magamat,
lesnéd minden szavamat.

Reklámok

Read Full Post »

Papp Lajos: Etüd

Néha elbújtam kiskoromban,
ha nem találtak, boldog voltam.

Vártam a sűrű, magas fűben,
összefont két karomra dűltem.

Ha nem kerestek, előbújtam,
szégyenkezve és szomorúan.

Az úton ma elébem álltak,
akik már mindent megpróbáltak.

S játékaimból nincs több semmi,
végül jobb lesz egyedül lenni.

Esett. Egy ezüst víztócsa remeg.
Van otthonom, hát hazamegyek.

Sátrát felvonta, hallgat az éj,
zúg a csönd, mint egy vak csigahéj.

Read Full Post »

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között.
Szívemben kivasalt ruhát hordok, amikor megszólítlak.
Nem szabad, hogy rád gondoljak,
munkám kell elvégeznem. Te táncolsz.
Nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni.
5 hete, hogy nem tudom mi van veled.
Az idő elrohant vérvörös falábakon,
az utak összebújnak a hó alatt.
Nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
Néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

1927

Read Full Post »

Isten, alkottál-e
több ily szívet is már,
mint az én szívem?
Volt-e másban is már
ily sokféle
és ily forró érzelem?

Hű tanya ez a szív,
nemesebb barátság
hű tanyája ez.
Elhagyott, elaggott
szüleim egyetlen
lágy párnája ez.

Kert e szív, ahol
legillatosb virágid
nyílnak, szerelem!
Bánya ez, amely a
szabadság számára
kardvasat terem.

És mi szép, mi jó van
a kerek világon,
melyet nem ölel,
melyhez imádása
nem hajolna le, vagy
nem röpülne fel?

S egykor ez a szív is
megszűnik dobogni,
mint a többiek;
egykor ez a szív is
megszűnik dobogni,
néma lesz, s hideg.

Lenn a föld porában
össze fog vegyülni
majd a többivel,
s tán olyannal éppen,
kit magasb indulat
sosem gyújta fel.

Oh nem! Szívemet ne
bírja másokéval
ugyanaz a hely…
Vegyétek ki, hogyha
meghalok, barátim,
s égessétek el.

1847

Read Full Post »

picinyke ősz szívemre való
Isten lerágott körme fenn a Hold
délnek húz már a lélek
hűvös kis semmi ríddogál

fújják fújják a csontjaim
huncut angyalok
oly szépen szólok igazán
csoda-e ha elangyalodok

karámból kitört
állat a gyönyör
könnycsepp az esti ablak
mögötte magammal behavazlak

Read Full Post »

Hátam mögött – szívem is hallja,
törik az őszi fű,
Te jössz, tudom. Miről?
A lépted nesze is gyönyörű.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.

Fásult volt, borús a szívem,
szomorú, keserű.
Ha benne vagy,
a szívem is ragyogó, gyönyörű!

Ködös, őszi táj ez a szív,
de ha Nap besüt,
üveges lombja fölragyog,
tündöklik mindenütt.

Read Full Post »

Váci Mihály: Virág

Hajamban mennyi csók illata fészkel,
mint rozs tövén a fürj-sírású szél,
szememben szomjas vágyak nyája térdel
szerelmed kóborló vizeinél.

Állad remegve fogom kezembe,
és arcodat, mint lámpát fordítom
a homlokomra: – Láss! És mondd, szeretsz-e,
mikor szeretni magam nem tudom.

De jó is lenne még dúdolva-sírva
átcsavarogni néhány éjszakát,
s nézni, mikor ruháidból kinyílva
karcsún derengsz, illatozó virág.

Read Full Post »

« Newer Posts - Older Posts »

%d blogger ezt kedveli: