Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2009. december

Itt van a szép, víg karácsony,
élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
kis Jézuska született!

Reklámok

Read Full Post »

Az ember lassan megöregszik,
a jövőnél már fontosabb a múlt.
Nem jön felénk, ami előttünk fekszik,
csak könyörtelen elmarad az út.

Ha sötét is, nem félünk a jövőtől.
Nem is sötét, üres. A szerelem
többé már nem követelőző,
gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen.

Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki.
A szerelem is néz csak, nem remél.
Az úton egyedül kell végigmenni.
Visszahúzódik minden, ami él.

A szerelem komor, kék mélyút.
Nem lángol már. De fájni még tud.

Read Full Post »

Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.

Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt-érceit issza:
most, most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.

Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.

Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad…

Read Full Post »

Magyar síkon nagy iramban át,
ha nyargal a gőzös velem,
havas, nagy téli éjjelen,
alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík,
fölötte álom-éneket
dúdolnak a hideg szelek.
Vajjon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,
úgy érzem, halottak vagyunk
és álom nélkül álmodunk,
én, s a magyar tanyák.

1907

Read Full Post »

Hideg, rideg a nagy váróterem,
meg az a lusta lámpa égne jobban!
A vonat messze vágtat még a hóban,
szorong és vár, vár a sok idegen.

A végzet őket percig összehozta,
nyugatra tart ez, az keletre tér,
vár mindegyikre egy táj, egy fedél.
Vagy egy sírdomb, kinek mit szán a sorsa.

Egyik sarokban feketében áll
egy bús anyóka – ugyan mire vár?
A könnye barázdáin leszivárog

s míg lassan betakarja a homály,
az ablakon – tán könnyei nyomán?
Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok.

Read Full Post »

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,

s ott is, hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd.

S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.

Read Full Post »

« Newer Posts

%d blogger ezt kedveli: