Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2009. május

Mint asztalon a sárga tál,
itt van a nyár, itt van a nyár.

Színültig rakva, gazdagon
beérő méreg, egy halom

virág, gomolyog, mint a füst,
az illata, arany, ezüst.

Üvegpohár, hasadt gyümölcs,
Gauguin-csendélet, árva, bölcs.

És ikrasúlyú, sűrű méz,
azt hiszem, ennyi az egész.

S külön kupacban egymaga,
a tűz, a víz, a réz, a fa.

Reklámok

Read Full Post »

Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy idegondolsz, kedves, mialatt
gyors kerék visz: sóvár magányomat
hívja magányod, együtt vagy velem,
ahogy veled én, és ahogy nekem
vigaszt csak képzelt jelenléted ad,
fájdalmad fájdalmamban érzi csak
enyhülni szorítását szíveden.
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy együtt vagyunk: az enyém kevés
volna, magába, míg így, szüntelen
kettőződve, mint tündér repesés
hoz-visz-cserél, s egyszerre két helyen
egymásba zárva tart a szerelem.

Read Full Post »

Foganni könnyü. Világra jöttem.
Suhogó kések között születtem.
S felnőttem én is. Mint más, dologra.
Akár az apám, s az anyám: a gondra.

Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem,
arasznyi múltam el nem cserélem. . .
Mi volt, mi nem lett eddig, mindegy már.
Felnőttem. Élek. Enyém a leltár.

Valami mégis megszakadt félbe.
Egyszer egy évben játszani kéne!
Szánkázni télen, fürödni nyáron,
csücsülni hajlós cseresznyeágon!

Lennék kisgyermek! Maszatos magzat!
Álmomban raknék kardokból kazlat.
Édesem! Hallod? – Te kis esendő!
Orcád, ha sápadt sírós kis kendő.

Játszani kéne! Elég a vasból!
Csördül a zápor, ezüstös ostor.
Teteje ezüst, arany az alja,
gurul a szívünk két iker-alma!

Játszani kéne, játszani, jól van!
Kis kacsa fürdik fekete tóban!
Nem megy a játék. Kezemen vassúly.
Zubogó vérem verése lassulj!

Pókok türelme segít, ha láz van,
gondok közt fekszem zörgő vaságyban…

Read Full Post »

Azt akarom, hogy rámszorulj,
azt akarom, hogy sírj utánam,
azt akarom, ne menj tovább,
azt akarom, maradj meg nálam.

Azt akarom, halkan nevess,
azt akarom, szavad elálljon,
azt akarom, szemmel keress,
azt akarom, a szíved fájjon.

Azt akarom, add meg magad
kegyelemre vagy pusztulásra, –
azt akarom: engem szeress,
azt akarom, ne gondolj másra.

Read Full Post »

A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,

és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,

aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.

Read Full Post »

« Newer Posts

%d blogger ezt kedveli: