Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
Érezni a lelked minden rezdülését. A versek tükrözik érzelmeid.
Amikor az ember fáradt, elcsigázott és levert el kell látogatni erre az oldalra és meghallgatni ezeket a remek verseket, amelyeket a zenei aláfestés még csodálatosabbá tesz. Ajánlani tudom mindenkinek, de első sorban Jessicanak.
Nem hallgatom meg a videokat ezekhez a versekhez. Figyeljétek meg ha Ti olvassátok hangosan -hangsúlyozva-nem orditva akkor is tud “ütni” szinte mindegyik….
Én mindig meghallgatom a zenével aláfestett verselőadásokat, amit rekem érzékkel szerkeszt a nagyon ügyes, jó ízlésű Verspatikus.
Ez a kedvencem – ehhez is, a többihez is gratulálok neki! :))
További szép munkát,
Falcsik Mari
Gyönyörű versek:)
ez a vers egy nagyon szép ám eléggé szÍvhezszoló egy öreg ember mindenét felkÍnálna eggyetlen asszonyáéer ám azt sem szeretné ha az assz rossz kezek közé kerülne
Tetszik…
Imádom József Attila verseit, melyek úgy érzem, Latinovits szavalatával társulva teljesednek ki igazán. Ez a kedvencem tőle.
Jó vers. Nagyon jó. Épp eszembe jutott, rákerestem a neten – így kerültem ide. Jó helyre, alighanem. Első mondat: mennyi kérdés. Csak kérdezek:
– Nap mint nap, kérdezzük-e a másikat, hogy kopogtatás nélkül bejöhetünk-e? Hogy mi lenne ennek a feltétele? Hogy akarna-e megszeretni, és ha igen is megszeretett-e?
– És, ha bemegyünk: meggondoljuk-e? fel vagyunk-e készülve arra, ami ott várhat: Fel vagyunk-e készülve arra, hogy mindazt elfogadjuk? Hogy ŐT elfogadjuk?
Jó vers. Nagyon jó.
“Verselővel” egyetértek,elsőre el kell elolvasni egy verset,akár hangosan is.A bizalom fontos,szerintem ez a lényege egy kapcsolatnak.Először csak a lakásunknak van kulcsa, később másnak is…de ezt kire bízhatjuk?Én sokszor akkor is már kopogok,ha a saját házamból jövök kifelé…Na jó,ez vicc volt,de lehet,hogy mégsem.
Igazad van Bella. Józef Attila szegény volt ez igaz. Sokat éhezett. Példa is lehet az ő képe előttünk
Valahogy idáig nem figyeltem fel erre a verse. Talán meg sem értettem volna igazán, ha hamarabb találkozok vele. Most? Most, minden betűje, minden sora átjárja a szívemet. Érzem a szerelemtől ittas várakozást, hallom ahogyan zizeg két forró test alatt a szalma. “Ha megszeretlek kopogtatás nélkül”… ez már a múlt, a rég múlt, a soha vissza nem térő földi csoda. És bánt, nagyon bánt, hogy elkerülsz, hogy elkerültél nem térsz vissza többé soha. -jd-