Juhász Gyula: Szemek beszéde

Sokáig némán, némán nézik egymást,
mint tenger és ég, mint bús messzeségek.
És szól az egyik: Ó most semmi sem bánt!
És mond a másik: Ó most újra élek!
Az egyik mélyén vak reménytelenség,
a másik mélyén mennyek üdve szunnyad.
Az egyik szól: Ó, elveszett gyerekség.
A másik mond: Bennem ring drága múltad.
Az egyik, mint az áldozati bárány,
szelíden, gyáván és [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Juhász Gyula: Kérdések

Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat,
aki egész szívvel méltóan imádhat,
azt te vaskezeddel durván eltaszítod,
lángoló szerelmét gyűlöletre szítod?
Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet?
Mért van az, hogy aki önlelkét tagadva,
cédán veti testét hiú forgatagba,
azt te lágy szelíden simogatod szépen,
örömek virágát kelted a szívében?
Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet?
Mért van az, hogy én [...]

Egész bejegyzés elolvasása »