Téblábolok, toporgok, várlak,
vártalak már minden zugában
a városnak, várnak, ősznek és nyárnak,
magányában üres szobámnak,
minden pillanatában
az életnek és rászedett halálnak.
Jöttél már korán is, de többnyire késve.
Céda, múló időnket herdálva.
Máskor mosolygó vággyal
a torlódó, béna autók fölött szállva,
s érkeztél néha letörten, fázva,
a tudatlan, léha világtól bántva,
de jöttél mindig.
Nem tudhattad, ki vár,
a keserű bohóc, kinek az álságos derű
az arcára fagyott, [...]
Egész bejegyzés elolvasása »
Egy kurva kavicsot nem találni
ebben a körülaszfaltozott
mogorva világban,
hogy ledobjam vele
a huhogó baglyot az ágról.
Végül az elemlámpát
feléje hajítom,
de szeme se rebben a dögnek.
Fruska beteg nagyon,
s téged hallgat
ágyában éjjel
te konok, ronda madár.
Egész bejegyzés elolvasása »
Ha nem látlak, baj van.
– Nem az optikámmal, gonosz! –
Szívem vakvágányra áll
és rossz, hajléktalan gondolatok
raknak kupéjában
a bal pitvarban, vagy hol
sárgult fényképekből
évekig hordott, rojtos mesékből
száraz virágszárból
füstölgő, pisla tüzet.
Ha nem látlak, baj van.
– Nem a szeszfokkal, gonosz! –
Nyüszítek, mint a kocsma
elé kikötött kutya
pórázommal fojtogatom magam
a parkolóóra körül keringve
míg a nap lemegy, Hold létráz
s járókelő széplelkek
néha sajnálkozva kérdik:
hol [...]
Egész bejegyzés elolvasása »
