Garai Gábor: Artisták

Élő csipesz, lóg a trapézen
a férfi fejjel lefele,
foga közt kettős tárcsa, mintha
mágneses nyelvet öltene.
A vonzás túlsó pólusán függ
s forog a nő – feszül a száj!
Micsoda csók! – Köztük csupasz tér,
tömör [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Garai Gábor: Ha a szerelem elhagyott…

Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik arcodon vékony,
fehér rétegben a védtelenség,
mint omló falon a salétrom;
 
mert ha a szerelem elhagyott,
csak loholsz az utcán szorongva,
elbűvöl s nyomban megaláz
minden parázna szoknya;
 
és nyelved száraz kőporban forog,
ha elalszol, kifoszt az álom,
ébren lábaid fércen rángatod;
parázson jársz, parázson. . .
 
És tarkódig felperzselődsz;
tagjaid hamuként elomlanak,
mozdulataidról az otthonosság
arany páncélja leolvad.
 
Vad fogaid élesen összeverődnek,
tekinteted röpte kileng, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »