Januárnak első napján,
hogyha földerül a reggel,
megjelennek nálam, érzem
férfiak, nők nagy sereggel.Január hó első napján
elhagyott, bús kis lakomban
évről-évre népvándorlás
és idegenforgalom van.E szomorú évfordulón
harci zajjal nekem esnek
a házmester, a mosóné,
inasa a fűszeresnek.A szemetes, rikkancs, hordár
és akiben sok a fortély:
táska nélkül, mint magánfél
látogat meg most a borbély.Jön a tejes, jön a fürge
pikkoló, az apró-cseprő,
jön, de nem kéményseperni
sötéten a kéményseprő.S kihez sohse volt szerencsém,
jönnek, jönnek mintegy százan,
ó miért is részletezzem,
ó miért is magyarázzam!Rámtámadnak, rámorditnak
zordon hangján egy zsiványnak
és részemre állítólag
boldog újévet kívánnak.“B. u. é. k.” nyomtatvánnyal
elszánt arccal mind rám támad,
B. u. é. k., B. u. é. k.
négy betűben mennyi bánat.Tele van a kezük, szájuk
újévvel és boldogsággal,
ó, úgy értik mind a kettőt,
hogy a pénzem nyújtsam átal.S én átnyújtom hősiesen
a tömérdek szép ezüstpénzt,
szegény szabóm, hogyha látná,
szívszélhűdést kapna tüstént.És megfogyva és letörve
állok majd ott én, a bamba,
míg családom, amely koplal,
sírva borul a nyakamba.S rebegem, mint minden évben
félig halva, félig ébren,
hogyha senki nem kívánná,
mily boldog vón’ az újévem!
