Böröczki Mihály: Esztendő sarjad

Mozdul az óra nagymutatója, balra az óév, jobbra az új, huszonnégy hónap összefogódznak, tizenkét régi, tizenkét új. Tárul a lelkem, mégse eresztem, azt, ami bennem szívbe feszül, múlnak az évek, s bárhova érek, messzire jutni nem sikerül. Szól le az Isten, éljek e hitben, – esztendő sarjad, s várakozás, béke a porban, s terjed e [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Vörösmarty Mihály: A Holdhoz

Jó Hold, ki békén szenveded kéretni sápadt képedet, kihez boldog, boldogtalan sóhajtva járúl úntalan, hallgass meg egyszer engem is, nagy tisztelődet – igen is! Csak, hogy még nem volt alkalom ezt így szemedbe mondanom; vagy jobban szólva, még soha rád nem szorúltam úgy mint ma. Kérlek tehát, ha majd leszállsz, holott fejérlik ama ház, tekints [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Falcsik Mari: Karácsonyi utóének

korom virágzik ünnep únt haván a szőnyegen még hajt a tűlevél aranymáz hervad üzlet ablakán színes szeméthalomba rúg a szél kihalt a tér a Vízkereszt toroz fülembe metsz a penge csonthideg karmos faág a tér kövén motoz fenyőtetem gerince megremeg szegény fenyőfa rítus-áldozat csontján lefoszló ünnepet talál babrál üres cukorpapírokat újévi szél kiéhezett sakál

Egész bejegyzés elolvasása »

Lehoczki Károly: Tájkép

Vékonyan villan a Hold a vidéken, keskeny a cél, szűk az idő, szorong a szív a tenyérnyi résben, a hó hűvös, lázas a fő. Lerágott dinnyehéjat szögez fölém a fagy zengő kalapácsa. Csattogó vágyakat pörget a szél, csillog az ész, tüzek kovácsa. Kemény telek járnak most errefelé láncukat tépett ebekkel, kozmikus éjszaka borul elém szikrázó, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Heltai Jenő: Biedermeier

Két régi arckép a falon fakó arany-keretben: édesapám, édesanyám, két ember, akiket szerettem. Apám a ripszdíványon ül, lábát keresztbe rakja, fiatal vállán megfeszül új régimódi frakkja. Ujján nehéz pecsétgyűrű, kezében borostyán szipka, de gond borong a homlokán és sok bús éjszaka titka. Karosszékben ül anyám, ott nyugszik karja a karfán, szeme sötét és szomorú, az [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Böröczki Mihály: Karácsonyi nyitvatartás

Pont a végtelennel szemben, a semmivel átellenben, van egy kapu, rézbilincsben, se széle, se hossza nincsen. A halandó nem tud róla, nincs őre, se vigyázója, attól nyitott, attól kerek, ki-bejár rajt a szeretet. Minden évben tárt két szárnyon által lódul a karácsony. Nyikorogná szerencsétlen, mért nem járja egész évben? S meg se moccan. Hiszen egyszer [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Böröczki Mihály: Kocsonya

Csak ritkán esett, mégis alig vártuk, nem kóstoltuk, csak módjával csodáltuk, hogy sűrűlt be a disznó pörzsölt lába, a hidegre hűlt, rezgő kocsonyába, a kamraasztal sok mindent megoldott, mert odazárták előlünk a sorsot, de elibénk már úgy mért terítéket, hogy bőven adjon, ha már bőven vétett, az asztal körül ott ült már az emlék, s [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Falcsik Mari: Sanzon nehéz időkben

elveszted őt? vagy el vagy veszve? büszke arcéled füstbe metszve számold csak újra sebtiben ó hogy felhígult minden eszme! mint olcsó fröccs e restiben a torkodon még ezt is ereszd le aztán csak menj menj menj ne less se magad köré se hátra s ha majd egy percre mégis megállnál ne nézz tovább a cipőd [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Sík Sándor: Ments meg Uram!

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól, a meddőségtől, lanyhaságtól, a naptalan és esőtlen égtől: ments meg Uram a szürkeségtől! Édes az ifjak mentás koszorúja, fehér öregek aranyos borúja, virága van tavasznak, télnek: ne engedj Uram koravénnek! Csak attól ments meg, keresők Barátja, hogy ne nézzek se előre, se hátra. Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad ne tűrd Uram, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Rakovszky Zsuzsa: Dal az időről

Fésű földben, karóra víz alatt, madártetem a hóban… Száz év előtti karácsonyi lap a bombatalálat érte fiókban. Fényképcsomag: aki már nincs sehol, vízparton áll, gyerek fölé hajol, sötét haja lobog a nyári szélben. Szilánkok egy ház romjai alól, amely leégett az idő tüzében. Fakó zseblámpafény erőlködik, hogy kimentsen az éjből valamit. Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs. [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Falcsik Mari: Szerda

friss abrosz a kézben állok a konyhában áthűlt talppal körül zsömleillat baljósan enyhe téli hajnal túlhordott terheket eldobálva veled bármi lenni? igen: mielőtt nem marad magamból végképp semmi boldogságomat én is súlyos kamatra veszem kölcsön hagyom hát hogy a fény utolsó sejtemig betöltsön hogy míg a túlmeleg téli nap felnyitja házainkat betöltsön ez a szállongó [...]

Egész bejegyzés elolvasása »