Ismeritek a bérházak magányát,
kongó szobák sötétes odvait?
Minden oly álmos, bágyatag, avitt,
komor falon a járók árnya száll át.Ismeritek a bús vasárnapot,
mikor távol zenén álmodozva
sötét óráknak nincsen vége, hossza,
s álmot szövünk, mint hálót sző a pók?Ismeritek az őszi éjszakát?
A nagy udvar mélyén platánfa gyérül,
álmodozva lustán fényrül, színrül, égrül.S míg elfog a derű nosztalgiája,
zokogni hallod halk eső dalát,
s elalszol fáradt gyásszal, összefázva.
